Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
416 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 VITÁLIS ISTVÁN 1 nem látja indokoltnak, hogy a balatonvidéki bazaltok korát a felső plioczénbe vagy éppen az idősebb pleisztoczénkorig terjeszszük és nagy vitaanyaggal vonult fel L ÖRENTHEY I. felfogása ellen, aki a bazaltkitörés idejét a levantei emeletbe helyezte. A felfogások és következtetések a bazaltok korára nézve tehát még szétágazók. En BÖCKH JÁNos-sal és HOFMANN KÁROLY-lyal tartva, bebizonyítottnak veszem, hogy a legelső tufa- és hamuerupcziók a pannoniai-pontusi rétegek főzömének lerakodása után, ezek legfelső rétegeinek leülepedésével egyidőben történtek. A tihanyi templomoldal alatti bazalttufába foglalt ép viviparák 2 és a legfelső pannoniai-pontusi fossziliákat tartalmazó hamus padok, a bazaltlapillis mészkőből származó ép hallenyomat ezen a helyen, a bazalttufák korát és vízben történt lerakodását kétségtelenné teszik. Azonban a kolostor alapját alkotó bazalttufapadok növényszár nyomai, az Ekhódombról a víz szélére lerogyott édesvízi mészpalával váltakozó agyagos hamurétegek, amelyekből egy Corylus-levél lenyomata származik és amelyben a kikötőépítéskor egy Rhinoceros sp. csontvázmaradványa találtatott, már szárazföldi szétömlésre vallanak. Tihany-félszigeten nagyszáméi bazalttufa-kürtő szórta a bazaltlapillit és az édesvízi mészczementtel összefoglalt breccsák egyenetlen pannoniai-pontusi térszínen, a szélrózsa különböző irányaiban fekvő hajlásokban alkotják a félsziget kiemelkedéseit. Tihanyon is hosszabb idő telhetett el a megismétlődő tufaerupcziók között, mialatt a bazalttufaszétömlések előtti térszín különböző tényezők: helyi besüllyedések, az erózió és a defláczió hatása alatt egyenetlenné vált. Hasonló folyamatok alakították Tapolcza vidékén a Szigligeti és Véndegi tufacsoportokat, valamint Czelldömök környékén a Sittkei és Nemesmagasi bazalthalmokat. Ezekben a tufavulkánokban nagy bazalttömegek nincsenek; azonban a tufában levő hólyagos és tömör bazaltlapillik, kisebb-nagyobb bazaltbombák, mind szárazföldi tufaszórásokra utalnak. A Stromboli erupcziótípusa nyilatkozott volt meg a balatoni tufavulkánokban. A szigligeti Várhegy bazaltdejkja, a sittkei Herczeg-hegy tufakőfejtőiből leírt bazaltfortyogók, a Gurbicsatető tóparti oldaláról közölt kürtőkép (172. ábra a 335. oldalon) és a tihanyi Diós-dülőn VITÁILIS-ÍÓI fölfedezett kis bazaltkúpocskák nem egyebek, mint az erupcziós kürtőkben a kiszórt lapilli és bombaszórással egyidejűleg fölemelkedő bazaltmagma megszilárdult tömegei. A bazalttufa és bazalt tehát itt egyidős és genetikailag összetartozó képződmények. 3 A SzentGyörgy-hegy második, magasabb palagonitos bazalttufája, amelynek kráterszerű elhelyezkedése a lipari-szigetbeli Volcano tufakráterhez hasonlít, az erupcziónak megismétlődését bizonyítja. VITÁLIS 4 három erupczióczikluszt tart valószínűnek a Szent-György-hegyen, amelynek ormát a tufagyűrű felett ülő óriás-bombás, salakos lávafolyás alkotja. A tömeges gejzíritlerakodások posztvulkános képződményei (lásd ViTÁus-nál 5) a bazalt-hamus agyaggal váltakozó, palás kártyakövekből fejlődnek ki és alsó részeikben még elég sűrűn tartalmaznak bazaltlapillit. Ezekről már VITÁLIS sem vonja kétségbe szárazfödi természetüket. Annyira épek a tihanyi mészkőből és forráskvarczitból álló gyönyörű gejzirkúpok, amelyeken még a visszahulló vízcseppek nyomai, lecsergedező csatornái, 1 A balatonvidéki bazaltok, 163—167. old.; Geologiai függelék. ! Vivipara balatonica NEUM. HALAVÁTS GY. meghatározása szerint. 3 Lásd VITÁLIS I.: A balatonvidéki bazaltok. 100. old. 4 U. o. 28. old. 5 U. o. 121 — 127. old.
