Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

370 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Kétségtelennek tartom, hogy a sarmatiai durva mészkövön fekvő kavics és konglomerát a Balatonvidék legidősebb pannoniai-pontusi szintjét képviseli. Ezzel megvan magyarázva a Balatonfelvidék számos helyén fellépő kavicsos homok és konglomeráttelep, amelyekről alább még szólok. A tapolcza—szentgyörgyhegyi kavics és konglomerát fedőjéről REDL GUSZTÁV barátom a tapolczai állami polgári iskola igazgatója nagyon becses útbaigazításokat adott nekem és ezeket kövületleletekkel is igazolta. Neki köszönhetem a Szent Györgyhegy északi lejtőjén ásott mély kutakban átfúrt rétegek sorrendjére vonatkozó adatokat. BESZEDICS és LÖWY szőlőbirtokosok 185, illetve 200 m. t. sz. f. magasságú szőlőikben ásattak egy-egy kutat Mind a két kút szürke márgás agyagon keresztül érte el a vizet és Congeria ungula-caprae MÜNST. maradványokat adott az agyagból. Ebben az agyagban is vannak homoktelepek, amelyek egyikéből a Hipparion jobboldali felkarcsonttöredéke került elő. Szentgyörgyhegy 405 m. 202. ábra. Szelvény Tapolcza és Hegymagas között a tapolczai síkságon és a Szentgyörgyhegyen keresztül. Mérték : az alapra 1 : 50000, a magasságokra 1 : 25000 (1 : 2). tg fő-dolomit, mg mediterrán és sarmatiai korú durva mészkő, mg

x pannoniai-pontusi rétegek, a kavics és konglomerát aljában kovás, fent meszes czementezésű, b a téglavetők agyagja Congeria unguia caprae, Valenciniana, /trc/sscwsia-maradványokkal, c homok és agyag váltakozása a Congeria anricnlaris maradványaival Hegymagas felett a Vöröskeresztnél, ß

1 alsó bazalttufa, ß, oszlopos bazalt a Kőzsákoknál, ß'

2 palagonitos bazalttufa a bazalt között, ß, bazaltbombás, lapillis salakos láva a Szentgyörgyhegy tetején, q" lösz és homok, amely a szőlőkben a talajt alkotja és bazaltanyaggal van elkeveredve. Mélyebben ismét agyagrétegek következnek, amelyekben a Szentgyörgyhegy tövében levő téglavetők kb. 140 m. t. sz. f. magasságban vannak. Dreissensia sp., Congeria sp., Valenciennesia sp., Limnocardinm sp. nemek fajilag meg nem határozható töredékeit szedtem az agyagban. Az agyagréteg alatt fekszik csak az a kavics és kavicskonglomerát, amelyről előbb szóltam. Vastagságát a Szentgyörgyhegy alatt 18—20 m-re becsülöm. Helyzetét a 202. ábra szemlélteti. A kavicsos konglomerátnak előbukkanását és nagy felszíni elterjedését a Tapolcza körüli rétségek talajában több árkolás és kútásás bizonyította be. Ezzel szemben a magasabb lágy agyag- és homokrétegek csak korlátolt kiterjedésben, a Szentgyörgyhegy a Badacsony és Gulácsi, Tóti, Gyulakeszi (Csobáncz) bazalthegyek körül gyűrűként, Balatonederics és Lesenczetomajnál, a keszthelyi dolomitból álló hegység oldalán pedig hegyalji dombokban vannak meg. Alább kifejtendem, hogy ilyetén elhelyezkedésüket detlácziós folyamatok okozták. A pannoniai-pontusi rétegek eredeti ősi felszíne a tapolczai öbölben a 270—290 m.-es t. sz. f. magassági színben volt. Tehát otyan magasságban, mint a Somogyi