Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
A Balaton környékének geologiai képződményei. 371 platókon. Ezen az egyenetlen térszínen ömlött szét a bazaltok régibb lávája, vulkáni tufája és hamuja. A súlyos vulkáni tömegek azután védő takaróul szolgáltak a levegőbeli eltakarítás elől, amely a meg nem védett helyekről, u. m. a Szigligeti halmok, a Badacsony, a Szentgyörgy, a Gulács, a Tóti—Gyulakeszi—Halápi—Hegyesdi bazaltcsúcsok közötti területekről eltávolított minden lágy, könnyű agyagot egész a súlyosabb fekvő kavicsig és konglomerátig. A Kisapáti melletti fényesre simított és kimart kovás konglomerát-kőlapok, a sok éles kavics, köztük vedernyi bazalttuskók, a tapolczai síkságon klasszikus sivatagbeli példákkal szolgálnak. Megfelelő helyen szólunk ezekről tüzetesebben. Hogy a tapolczavidéki fehér kvarczos homok és kavics a pannoniai-pontusi emeletnek vidékünkbeli legmélyebb szintjébe való, azt a Lesenczevölgybeli Uzsamajornál levő téglavetőben VITÁLIS ISTVÁN barátommal 1909-ben felismertük. Itt ugyanolyan agyag alatt, mint amilyen a Szentgyörgyhegy északi tövében levő tapolczai téglavetőben fel van tárva, kavicsot és finomszerű fehér kvarczhomokot találtunk. Ez a Lesenczevölgyben közvetlenül a fődolomiton nyugvó homoknak és kavicsnak a rétege. VITÁLIS J. az uzsai téglavető agyagából a következő kövületeket gyűjtötte és határozta meg: Congeria Csjselii M. HOERN. » Partsch i CZJZ. » subglobosa PARTSCH Limnocardium Pensiii FUCHS Valenciennesia Renssi NEUM. Ezek a fajok mind a mélyebb szintek jellemző kövületei. Az alsó pannoniai-pontusi homok és kavics Tapolczától északra és keletre nagy elterjedésű, azonban mindenütt csak mint deflácziós maradvány foltokban és kisebb takarókban fekszik és összefüggő leplet nem alkot. Sáska és Monostorapáti között a Dobos-Agártető tömegének bazalttakaróval beborított, fő-dolomitból álló magas párkánya alatt, letarolt régi peneplén terül el, ennek 200 m.-nél sehol nem sokkal magasabb térszíne tele van hintve fényes, éles kavicscsal és a fehér kvarczhomok meg az apró kavics lépten nyomon elénkbe lép ennek a sík térszínnek fő-dolomitból, avagy lajtamészkőből és sarmatiai mészkőből álló felületén. Sáskától délre a Rostahegyről lejövő árok nyílásában bazalt töri át a homokot. Az itteni világossárga aprókavicsos kvarczhomokban a gömbök és az összeczementezett golyócskák temérdeksége tűnik fel egy helyen. Talán az ernpczió hatásának, illetőleg a kisérő hévizek felszállásának lehet tulajdonítani a bazalt-erupczió közelében lelt pizolitos homokgömböket (203. ábra) és a homoknak pizolitos összefoglaltságát (204. ábra). Hegyesd, Monostorapáti és Kapolcs között az Egervölgyben többször kibukkan a pannóniai agyag alól a kavicsos homok. Monostorapátitól északra a Bondoro és a Doboserdő bazaltja között a t. sz. fölé 200 m.-re emelkedik a laza kavics. Az Égervölgy mellékéről Nemeskáptalantóti, Kékkút, Salföld, Kővágóörs, Köveskálla, Szentbékálla helységek 200 m.-nél nem magasabb környékén is nagy elterjedése van a fehér kvarczos homoknak és konglomerátnak. 24*
