Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
351 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 részén fölfedezett, 1 vagy azok a bazaltfortyogók, amelyeket a sittkei bazalttufából ábrázoltam. 2 A Badacsony és a Szentgyörgyhegy lávatömegekkel koronázott és attól védett harmadkori laza rétegekből álló, lankás oldalú csonkakúpok, csak a tetejük csökevényes sztratovulkán. A GuUcshegy pedig szintén ilyen alapon nyugodó lávadomb, amelynek hosszahb átmérője NNW— SSE irányba illeszkedik. Körülötte salakos bazalt és bazalttufaerupcziók veszik körül különböző magasságban. A Badacsony mögötti Hármashegy fésűs, erupcziós tufa gerincze a gulácsi Korkován szőlők felett szintén NNW— SSE irányban van orientálva. A Badacsony hosszanti átmérője ellenben NNE— SSW irányú. A 438 m. magas Badacsony és a 393 m.-nyi Gulácshegy között 200 méteren alig túlemelkedő Hármashegy erupcziós bazalttufája, valamint a Gulács körül és a szigligeti Öregerdő tövében a Patacsi-majornál felbukkanó erupcziós bazalttufakúpocskák azt hirdetik, hogy a Tapolczai öbölben az erupcziók hosszú ideig tartottak és a térszín degradálását nyomon követték a 270—290 m. magas térszínből a 200 m. alattiig. A lankás hajlású alsó csonkakúp pannoniaipontusi homok- és agyagrétegekből áll, úgy be van azonban hintve ráfújt homokkal, hogy nagyon kevés feltárás van rajtuk, fossziliát pedig alig leltem bennük (lásd a Badacsony környéki bazaltkúpok térképét a kötet végén). A balatonberényi dombhát. A Balaton nyugati végződése előtti utolsó összeszorulásán, Balatonkeresztur és Balatongyörök között emelkedik a negyedik szigetség. Ennek Balatonkeresztur és Balatonszentgyörgy között 4 km. széles homloka van, de alig emelkedik a t. sz. felett 200 m.-re, vagyis 95 méternyire a Balaton tükre felett; Balatonberénytől Böhönyéig 36 km. hosszúságú és a Böhönye szőlőhegyén is még 202 m. a t. sz. f. magassága. Vékonyra keskenyedő déli végződését Böhönye és Vése között 162 m. tengerszín feletti magasságban elterülő lapály környezi. Közepetájt, Sámson és Marczali között, van 7 Ys km.-nyi legnagyobb szélessége és itt van a Nagykanizsai országúton, a Marczali hegyen 240 m.-ben kulmináló magaslata. Nagyon kevés helyen bukkannak elő ezen a hátságon a lösz és a löszhomok alól a pannoniai-pontusi rétegek. A magyar kir. földtani intézet 1:144.000 mértékű Dio jegyű térképe Balatonszentgyörgy, Hollád, Kéthely, Sámson, Gomba és Marczali árkaiban kijelöli a pannóniai rétegeket. Ezeken a helyeken homokos agyagot, sárga agyagos-homokos rétegeket találtam; azonban egyetlen kövületmaradványt sem sikerült lelnem, amelyből szintjükről közelebbit mondhatnék. A pannoniai-pontusi rétegeket a magaslatokon, a 13 m. vastagra becsült lösz alatt, szürke leveles agyag tetőzi. A Sámson-holládi és a Marczali-kéthelyi lejtők lépcsős alakulatából azt sejtem, hogy a hátság oldalai a gerinczczel párvonalosan beleszakadtak és egész a lapály aljáig rogyott le helyenkint a legmagasabb agyagréteg is. Nemcsak a téglavetők anyaggödreiből, hanem az oldalak pásztásan elnyúló lösztakaróiból és abból, hogy a környező lapályon nem tipikus lösz, hanem csak homokos lösz, löszhomok, sőt agyagos talaj uralkodik, következtetem a fenti lehetőséget. 1 U. o. 100. old. 2 U. o. 46—48, ábra, a 113—115. oldalon.
