Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
281 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A nomenklatúráról. Az itt tárgyalt lerakodások szabatos elnevezése vitás és hazai tudósaink két derék speczialistájár, akik élénk munkásságot fejtettek ki a legnagyobb elterjedésű magyarországi képződmény rétegzésének és sajátosságainak megvilágítására, a névadás kérdése ádáz szellemi tusába keverte. Ez a tárgy HALAVÁTS GYULA és LÖRENTHEY IMRE közleményeiben különösen a Paleontologiai függelékben megjelent munkáikban bőven van tárgyalva. 1 Nekem most határoznom kell, hogy melyik nevet használjam : a p o n t u s i-t e, vagy a pannoniai-t ennek az emeletnek megjelölésére. A pannóniai emelet nevet T. ROTH LAJOS alkalmazta először a túladunai congeria rétegekre. Tüzetes megokolás nélkül került ez a m. kir. földt. intézettől kiadott, magyarázó szöveg nélküli: 1: 144000 mértékű térképlapokra, és ugyancsak érvelés nélkül tértek vissza az intézet kiadványai a pontusi névhez. LÖRENTHEY IMRE újabb időben ismét a pannóniai jelzés mellett tört lándzsát 2 és ennek alkalmazását nemcsak a hazai, hanem az összes keleti: oroszországi, romániai és kaukázusi hasonkorú lerakodásokra is ki akarja terjeszteni. Érvelésének legerősebb tételei a következők: a Pontus euxinus tenger faunájával a pannoniaiaknak semmiféle analógiájuk nincs. Az aral-kaspi depresszióban és annak kerületén lerakodott plioczénkorú rétegek nem azonosak a magyarországiakkal. Nekem élénk örömömre szolgálna, ha a régibb plioczénkorú, vagy fiatal neogenkorú lerakodások bármilyen hazai vonatkozású elnevezése internaczionális értékűvé válnék és a pontusi név helyett a pannóniai avagy logikusan a hungariai elnevezés nyerne általános alkalmazást. Ehhez azonban nincs reménységem! Latolgatom továbbá azt is, hogy a mi pannóniai rétegeink a mieinket, meg a szerbiaiakat is hozzávéve, az oroszországi, romániai és kaukázusbeli nagy változatosságul plioczén lerakodásoknak csupán egyik monoton tagját képviselik és eddig még nem sikerült a pontus-aral-kaspi depresszióban ANDRUSSOV-ÍÓI négy pontusi emeletre tagolt, a romániai területen pedig TEYSSEIRETÖI meotiai, pontusi és dácziai emeletre osztott rétegeket nálunk mind felismerni. ANDRUssov-nak első és második pontusi emelete és TEYSSEIRE-nek maeotiai, pannóniai és pontusi emelete felelne meg a magyarországi régibb értelemben vett congeriás-rétegeknek. Azonban még a szinchronisztikus szintezésben nincs megállapodottság a mi pannóniai vagy pontusi rétegeinket illetőleg; ahányan foglalkoznak ezzel a feladattal, annyiféle divergens felfogás nyilványult meg, amiként ezt alább a szintezés tárgyalásában majd előadom. Még arra nézve sincs megegyezés, hogy a magyarországi congeria rétegek a mioczénhez avagy a plioczénhez számítandók-e. A francziák, pl. DEPÉRET, LAPPARENT a „pontién"-t a mioczénbe illesztik, a magyar geologusok az osztrák, román és orosz kutatókkal együtt a plioczénbe helyezik őket. 1 HALAVÁTS G Y. : A balatonmelléki pontusi rétegek faunája. 61—62. old. — LÖRENTHEY IMRE: Adatok a balatonmelléki Pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez 185—190. oldal; Paleont. függelék IV. köt. II. és III. közlemény. 2 Die Pannonische Fauna von Budapest; Palaeontographica Bd. LXVIII. p. 137.
