Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IX. Fejezet. A neogén szisztéma

257 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A sarmatiai emelet. BÖCKH JÁNOS pontosan kijelölte ennek elterjedését és körülményes kőzettani leírásukat is közölte.

1 A sarmatiai-mész kövületeiből BÖCKH JÁNOS Balatonudvari és Szepezd között a Tapes gregaria PARTSCH Macira podolica EICHW. Cardium plicatum EICHW. Tapolcza környékéről pedig a Cardium obsoletum EICHW. » plicatum EICHW. Trochus Poppelaclii PARTSCH Buccinum duplicatum Sow. Cerithium disjunctum Sow. fajokat gyűjtötte. BÖCKH J. a Z/yFroF/a-lenyomatok at tartalmazó édesvízi mészkövet a sarmatiaimészhez számította. SCHRÉTER ZOLTÁN tanulmányai (lásd fenn a 255. oldalon) megerősítették a telepedésből dedukált azon következtetésemet, hogy a hydrobiás mészkő a lajta-mészkő feküjébe való, azzal a foraminiferás agyaggal együtt, amely az Odörögdi puszta melletti agyaggödrökből ismeretes és amelyből BÖCKII J.

2 egy olyan alakot, a Rotalia Beccarii Ü'ORB.-t iszapolt ki, amely a herendi Pertiraea Gervaisii tartalmú agyagot is bőven jellemzi. A Balaton zalai partján Balatonudvari és Akaii között, továbbá Akaii és Zánka közt a Sághi puszta körül, Szepezden, Monostorapáti, Diszel, Lesenczeistvánd, Haláp között, Hegyesd és Tapolcza körül van a sarmatiai mésznek legnagyobb elterjedése. Kolontár, Miske és Devecser között is van a Kis Magyar Alföldre tekintő lejtőn a sarmatiai mészkőnek néhány előfordulása. Mindezen helyeken a sarmatiai-mészkő mélyebb szintben van mint a lajtamészkő és partvonala távolabb van a mediterránkorú parttól; vagyis a tapolczai öbölben távolabb délre, a devecser—nyirádi lapályon pedig távolabb északra fekszik az elválasztó dolomitgáttól, mint a lajtamészkő parti szegélye. Devecser körül 190 m.-ben Tapolczán 150 méternyi tengerszint feletti magasságban terül el a sarmatiai-mészkő. A míg Devecser környékén a lajta-mész és a sarmatiaimész délnyugati hajlásban vannak és az Ajka—Padrag közti északnyugat felé irányított váltós törések haladását jelzik, Tapolcza körül a sarmatiai-mész padjai vízszintesek, ellenben a várostól É-ra és ENy-ra a «Kincses gödör»-ben s a kőfejtőkben csekély 10°-os DNy-i, északabbra pedig ENy-i 15°-os dőlés észlelhető. Szintes telepedését jól lehet látni a tapolczai barlangban, mely a «Kincses gödör»-rel és a tapolczai meleg forrással a berni Jura-hegységbeli «estavalle»-kre emlékeztető földalatti vízfolyások útjául szolgál (122. ábra). Érdekes jelenség az, hogy ezeken a helyeken a lajta-mész éles határvonal nélkül mintegy vele összeforradva megy át a sarmatiai-mészkőbe, anélkül, hogy 1 A Bakony déli részének földtani leírása II. A m. kir. Földani Intézet Évk. 76—80. old. 2 U. o. 79 oldal. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. (Geomorf.) rész. 17