Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények
230 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 230 ták a szintezés kérdését azzal, hogy a Dorogon, Bajnán és Piszke vidékén előforduló Nummulina striata rétegeket, HANTKEN-Í félreértve, a Numm. perforata és Lucasana rétegek fölé helyezték és csak utánuk tették sorba a Nummulina Tchihetcheffirétegeket, hozzácsatolva ezekhez a budai-márgát és a kisczelli-agyagot, vagyis a Clavulina Szabói rétegeket; valamennyit azonban a bartonienbe tartozónak ítélték. HOFMANN K. ellenben a budai-márgát és a kisczelli-agyagot a ligurien (újabb elnevezés szerint a tongrien v. sannoisien) emeletbe helyezte. HANTKEN MIKSA 1879-ben indokolatlannak mondta, hogy HÉBERT és MUNIERCHALMAS a Numm. striata rétegcsoportot a N. perforata és N. Lucasana rétegek fölé teszik. Maga HANTKEN is 1878-ban még 1 a N. striata-rétegeket az esztergomvidéki területen a tengeri eoczén magasabb osztályaként a Numm. Lucasana-rétegek fölé helyezte. Csakhamar azonban egymás mellé helyezendő (külön fáczieszű) rétegeknek tekintette őket, nem pedig egymás fölött fekvő szinteknek. 2 Ezt a felfogását követte HOFMANN KÁROLY és elfogadta PAPP KÁROLY is, midőn a fornai és a velük egyező zirczi és úrkúti rétegekét a Num. striata rétegcsoport alsó, puhatestűekben bővelkedő rétegével egykorúnak felismerve, azokat nem a párisi medencze felső durvamészkövével, illetőleg a beauchampi homok rétegével, hanem a tulajdonképeni durvamészkővel párhuzamosította, vagyis a lutétien középső szintjébe helyezte. A mi a budai-márgát és a kisczelli-agyagot illeti, ezeket, valamint a velük egyértékű priabonai és biarritzi rétegeket is az újabb kutatások a bartonien emeletnél fiatalabbnak és HOFMANN szintezéseinek megfelelőknek bizonyították. OPPENHEIM P. 3 szerint a priabonai rétegek egymásutánsága fölülről lefelé a következő : La ver da, Sangoni ni, Crosara rétegei, Brendolai és Val di Lont e-i bryozoás-márga. Priabonai rétegek, mészkövek és márgák (Num. Lichteli, Num. intermedia orbitoidák). OPPENHEIM azonban, miként HANTKEN annak idején az eoczén és az oligoczén határát a Num. striata és a Num. Tchíhatcheffi -(- N. intermedia között vonja meg. Ezen szintezést arra az elméletére alapítja, hogy a magyarországi nagy medenczében a felső eoczén vagyis a bartonien idejére réteghiányt tételez fel, s az erdélyi felső durvamész és a párisi St.-Ouen-i mészkő ekvivalensét ott hiányzónak tartja. Ekként OPPENHEIM az orbitoides- vagy a budai nummulites-meszet, a Num. Tchíhatcheffi és N. intermedia-v&l, a bryozoás-meszet, a budai-márgát és a hojai-rétegeket az alsó oligoczénbe, vagyis a ligurienbe illetőleg sonnoisienbe, míg a kisczelli agyagot és a révkörtvélyesi rétegeket a középoligoczénbe, vagyis a tongrienbe helyezte. 1 A m. szent korona országainak kőszéntelepei. 2 «A iV. subpianata és a N. laevigata rétegek felett következő nummulit-rétegcsoportokat illetőleg a franczia geologok az esztergomvidéki N. striata rétegeket a N. Lucasanus, N. perforata és A. spira által jellemzett bakonyi rétegek fölé helyezik, a mit helyesnek nem tartok, minthogy a bakonyi Numm. Tchíhatcheffi és a N. laevigata és az esztergomvidéki N. Tchihatcheffi és N. subplanulata rétegek közé foglalt rétegcsoportok egy párhuzamos rétegsorozatot képviselnek s ennélfogva annak egyes osztályai nem egymás fölé, hanem egymás mellé helyezendők s nevezetesen a N. spira, N. compianata, N. Lucasana és N. perforata által jellegzett rétegek a bakonyi területen a N. striata rétegcsoport felső osztályának felelnek meg az esztergom—budai vidéken . . .» Értekezések a természettud. köréből. IX. köt. 12. szám. 21. old. 3 Die Schichten von Priabona und ihre Fauna ; Palaeontographica. Neue Folge, Bd. 23. — Zeitschrift der deutschen geol. Gesellsch. 43. Bd. 27 152. Lásd a táblázatot a 151. oldalon.
