Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények

A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 231 OPPENHEIM a priabonai rétegekkel kezdődő nagy hipotetikus transzgesszióval hozta a felső eoczén hiányát kapcsolatba. Alig szükséges hangsúlyoznom, hogy a túladunai eoczén területre OPPENHEIM elmélete nem fogadható el. A Bakonyban a középeoczén durva mészkőtől a Num. Tchiliatclieffi rétegekig, sőt a bryozoás-márgáig elválaszthatatlan nummulites-mészkő komplexus van. amelyet sehol sem szakit meg az a margakőzeteket és széntelepeket tartalmazó egyidejű lerakodás, amely a medenczékben és öblökben mutatkozik, ahol a koralligén nummulites-mész nem fejlődött ki. Az annyira divergáló nézetek között végleges megegyezést létrehozni ez időszerint azonban még nem lehetséges. Tüzetesen a túladunai eoczénlerakodások még nincsenek tanulmányozva; még az esztergomvidéki és a buda-kovácsii hegység eoczénterületein is mindegyik vélet1 e n kirándulás új tapasztalatokat és meglepő leleteket szerez. Pedig ez a két vidék van legjobban átvizsgálva HOFMANN K. és HANTKEN MIKSA fáradhatatlan buzgalmából. A Gerecse és a Bakony eoczén rétegeit ezidőszerint még csak futólagosan ismertnek tarthatom. STAFF J. és TAEGER H. legújabban megjelent tanulmányai is inkább a Gerecse és a Vértes régibb rétegeire, mint a harmadkori lerakodásokra fektették a súlyt. TAEGER azonban a vértesalji • eoczénrétegeket gondosan vizsgálta és nem régen megjelent munkája jó világosságot vet a nummulites-mészkő és a felsőgallai széntelepek egymáshozi viszonyára. « Egy bizonyosságot kiemelhetek az eddigi tapasztalatokból. A bakonyi és a vértesalji tömeges nummulites-mészkő, amelyben az esztergomi és budavidéki eoczén szinteket elkülöníteni nem lehet, összefüggő övben kiséri a Bakony nyugati, pontosabban északnyugati, peremét Sümegtől Oszlopig. Majd a Vértes nyugati oldalán merül fel ismét a fiatalabb takaró alól. A Bakony és a Vértes felső-triászkorú platójának magasságában fekszik mindenütt és mint valami korallzátony kíséri az eoczén tenger mezozoikumból álló partjait. Ezzel szemben a szirtes főnummulites-mészkőnek a Bakony, a Vértes, a Gerefrcse és a budai hegység belső és keleti, illetőleg délkeleti részében nyoma nincsen; itt a felső eoczénkorú orbitoides-mészkő és a Numm. Tchihatclieffi-rétegek alkotnak szirtes mészköveket. A túladunai paleogénkorű lerakodások, amelyek a magyarországi középhegységhez vannak tapadva, rokon fáczieszű területektől messzire esnek. Északnyugat felé Salzburg környékén van az eoczén és oligoczén legközelebbi előfordulása a kressenbergi lutetienben és a háringi sannoisienben. Délnyugatra az Adriáig, az eugeniai halmokhoz és a vicenzai hegyekig kell mennünk, hogy hasonló típusa paleogén képződményekre találjunk. Nagyon nevezetes azonban, hogy a bajorországi, az északolaszországi, különösen a priabonai eoczén rétegek a Budapest vidékiekkel és kisebb mértékben az esztergomiakkal is, palaeontologiai fáczieszben, valamint közetbeli sorozatban megegyeznek. Az Adria melletti nummulites-meszek és orbitoides-márgák viszont különösen a quarnerói szigetektől a horvátországi tengermelléken végig Dalmáczia közepéig vonuló Dinári lánczokban a bakonyi nummulites-mészkővel izopikusak. Eszakfelé a Vágvölgyében, a túróczi és a liptói medenczében, valamint Zólyom vármegyében Tótlipcsén és a borsodi Bükkhegység déli alján, Eger és Kisgyőr kör-