Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
165 A felső márgacsoport szintezéséről. A felső márgák alpesi ekvivalenseit már BÖCKH megnevezte a sct-cassian—raibli (tóri) rétegekben. Az ő ítéletét fényesen megerősítették nagy eredménynyel járó gyűjtéseinknek a legjelesebb specziálistáktól történt feldolgozásai Alpesi szintekre osztani a márgákat nem lehet. Sokkal önállóbb és 60 km. hosszán állandóbb szintjei vannak, mint a Déli-Alpok a sct-cassian—raibli rétegeinek és az Északi-Alpok Cardita-rétegeinek, amelyekkel márgáink fosszilis faunája szintén közelebbi rokonságban van. Mind a Déli-, mind az Északi-Alpokban annyira különböző petrografiai és faunisztikus kifejlődésben vannak a karniai emelet rétegei, még közelfekvő szelvé96. ábra. Problematikum a veszprémi márga jeruzsálemhegyi kőfejtőiből. Az eredetinek félnagysága. nyekben is olyan nagy különbségek vannak bennük, hogy a balatonfelvidéki és a veszprémvidéki márgák minucziózus összehasonlítását az alpesi fáczieszekkel erőszakosnak és sikertelen kísérletnek tartom. A márgacsoport kőzeteit, fossziliáinak temérdekségét, faunájának alakszövetkezetét tekintve, KITTL, BITTNER és FRECH paleontologiai eredményeik alapján a balatonvidéki karniai rétegeket a Déli-Alpok egykorú lerakódásaival lehet közelebbi rokonságba helyezni. Ha azonban az Északi-Alpok reingrabeni-paláit és opponitzi-mészköveit nézzük, akkor BÖCKH JÁNOS felső-márgacsoportja az Északi-Alpok képződményeivel is azonosítható. Alkalmam volt a k. k. Geologische Reichsanstalt múzeumában a Lunz— Reingraben—Schartéről és Seebachról származó gyűjteményt az intézet igazgatóságának hálával vett nagy liberalitásából darabról-darabra megnézni; meglepett az a nagy hasonlatosság, ami a reingrabeni-palák közt és a csopaki, balatonarácsi, szentantalfai és monoszlói márgák alsó része között van. Posidonia wengensis, Halobia rugósa, még nem tanulmányozott Estheriafélék tömegesen vannak a fennevezett alpesi palákban. Az estheriás reingrabenipalákat a veszprémi és balatonfüredi palás agyag kézi példányaival össze lehetne téveszteni. A Carnites ßoridus és egy kis Orthoceras is kísérője mindkettőnek.
