Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 166 A Seebachról származó opponitzi-mészkő pedig a sándorhegyi-mészkőnek hasonmása. Ebben is ugyanolyan kagyló- és echinoderma lumasellát ismertem fel, amilyen a sándorhegyi-mészkő márgásabb lapjait jellemzi: Pecten filosus, Corbis Melllingi, Ostrea montis-caprilis mindkettőben tömegesen vannak. A 60 km.-re állandó fáczieszű balatonmelléki karniai emelet az Alpok egyik karniai fáczieszével sem egyezik annyira, mint a reingrabeni-palával és az opponitzi-mészkővel. Hozzá kell azonban ehhez az összehasonlításhoz fűzni, hogy a felső-márgacsoport balatonmelléki és veszprémi profiljaiban az opponitzi-mészkővel megegyező felsőbb szintben (Sándorhegyi-mészkő) a karinthiai raibli rés (Raibier Scharte) közbülső dolomitját is felismerhetni Megalodus carinthiacus-szíú és Psysocardia-val, amelyet nálunk a Psysocardia Hornigi képvisel.; Ekként a karniai emeletben is, miként a Bakony valamennyi triászrétegosztályában, az északi és a délialpesi triász fáczieszeit analógiákban fel lehet ismerni. A bakonyi triász tehát az egész vonulaton végig felismert bámulatos állandóságával mintegy összekötő kapcsául szolgál az Északi- és Déli-Alpok nagyon differencziált fáczieszeinek. Az a tekintélyes vastagság (1400—1500 méter), amelylyel az alsó és a középtriász rétegeinek összességét mértem, a fosszilis fajok nagy számával együtt arányban áll azzal a jelentőséggel, amely az Északi- és Déli-Alpok triászfáczieszeit magában egyesítő bakonyi triászhoz kapcsolódik. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a Balatonmellékén a karniai emeletet a füredi mészkő feletti daonellás meszekkel kell kezdeni, továbbá, hogy a sct.-cassiani rétegek különválasztása a raibli rétegektől itt teljességgel lehetetlen. A sct.-cassiani rétegeknek hozzácsatolása a ladini emelethez, miként ezt BITTNER proponálta, különben az Alpokban is kétséges jogosultságú és pedig annyival is inkább, mert még Dél-Tirolban sem lehet a sct-cassiani és a raibli-rétegek között éles határt, paleontologiai elválasztást megállapítani. 1 A Balatonfelvidék felső márgacsoportjában a következő egymásba átmenő szinteket különböztettem meg, lefelé haladó sorrendben: Norikumi emelet. Fődolomit. f) Sándorhegyi-mészkő, világossárga márgaközös mészkő, sötét kékesszürke kemény mészmárgákkal, közbetelepedett kagyló-lumasellával, sötét bitumenes lemezekkel, oolit-bekérgezésekkel teli lemezekkel és néhol bitumenes dolomittal. Cidaris-tüskék, Terebratula julica BITTN., T. piriformis SUESS, var. Alexandrina FRECH, Physocardia Hornigi BITTN. sp., Gonodus Mellingi HAU., Megalodus carinthiacus HAU., Ostrea montis-caprilis KLIPST. bőven vannak benne. e) Sárgás márga, friss állapotban kékesszürke, Lima austriaca BITTN.-rel. d) Sötétszürke, drapszínűvé elmálló, leveles márga, fehér kalczinált kagylókkal. Nucula carantana BITTN., N. expansa, Ctenodonta lineata fajokkal. Alsó részében ez a márga keményebb mészmárga- és homokkő-lemezeket foglal magában; az utóbbiak felismerhetetlen növénylenyomatokat is tartalmaznak. Pecten filosus HAU., Halobia rugósa HAU., Gervilleia angusta GOLDF., 1 Z ITTEL K. : Über Wengener, Sct-Cassianer und Raibier Schichten der Seisser-Alp in Tirol; Sitzungsberichte der k. bayr. Akad. d. Wiss. 1900. XXIX. köt., 353—354. old.
