Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'cl ményei . 159 kált vastagságú megyehegyi-dolomittal) buchensteini és wengeni rétegekből álló keskeny szinklinális érintkezik. A Tóihegy alakjánál fogva és morphologiájában is, szerfelett hasonlít a Sándorhegyhez és miként a Sándorhegy a veszprémi platónak, azonképen a Tóihegy a nagyvázsonyi fensíknak kiágazása, mintegy sarokbástyája. A felső márgacsoport tehát Monoszlón normális kifejlődésben és zavartalan telepedésben van. Közvetlenül a tridentinus-mészkövön nyugvó daonellás mészkővel kezdődik; ezek felett alsó, márgás palás-agyagos részét estheriák töltik meg; a Pongyér és a monoszlói Nagy-kövesbérczen olyan mészkövek fedik ezeket az estheriás márgákat, mint a balatonarácsi Koloska violásszürke Trach. Austriacum-os sziklái. Monoszló faluban és a Tóihegy oldalain a kékesszürke, drapszínűvé elmálló Halobia rugósa HAUER-es márgák nagy vastagságban vannak ; ezek a Pecten filosus HAUER-í, Nuculdkat és Sirenites subbetulinus-1 tartalmazó sándorhegyi márgák hasonmásai. A Tóihegy fensikján a physocardiás márga, a sötétszürke bitumenes mészkő és pala, a közbülső bitumenes dolomit és a kövületekkel teli sándorhegyi mészkő kifogástalan megegyezésbe hozza az egymástól 23 km. távolságban fekvő balatonarácsi és monoszlói átmetszetet. Ebből a megegyezésből arra lehet következtetni, hogy a közbeeső területen is ugyanazt a rétegegymásutánságot követi a felső márga csoport, mint típusos előfordulásának két végpontján. A monoszlói felső márgacsoport rétegeinek vastagságát, vízszintes elterjedésük szélességéből és 18°-os hajlásúkból, a következő méretekkel adom: -b) A márga alsó része a daonellás mészkőlapoktól az estheriás márgák fedőjéig 112 m. c) A Pongyér és a Nagykövesbércz mészkőlapjai 38 m. -e) A posidoniás márga a Tóihegy magasságáig 246 m. f) A Tóihegy fensíkját alkotó sándorhegyi mészkő 375 m. Összesen 773 m. Meglehet azonban, hogy a Tóihegyen, délkelet felé hajló váltós vetődések következtében, megismétlődik a mészkő és ezzel nyer nagyobb szélességet, meg ebből származó látszólagos nagy vastagságot; hiszen Vászoly és Pécsely közötti Alsóerdőn és a Hideghegyen is nagy elterjedése van a sándorhegyi mészkőnek, a nélkül, hogy tetemes vastagságát kellene feltételezni. A Tóihegy északra a nagyvázsonyi fensikkal összeolvad (XI. tábla E. szelvénye), mintegy ennek sarokbástyájául szolgál. A csicsói erdőben a Tóihegy fő-dolomitja a kagylós-mészszel érintkezik. A litéri hosszanti törés mentén történik ez; ennek a törésnek itteni jelentését a szentjakabfalvi árok feltárása (90. ábra) és a Balatonhenye megetti Dobogó-völgy bevágása (91. ábra) 5 km. hosszant egyenes NE—SW. irányban konstatálja.
