Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 160 9. Diszel, Gyulakeszi környéke és a Keszthelyi hegység. (Lásd a XII. tábla szelvényeit.) Balatonhenyénél a pannoniai-pontusi korú agyag és az ezen nyugvó bazalttakaró alatt tűnik el a Délibakonyi vagy a Balatonfelvidéki triászcsoport. A Feketehegy— monostorapáti bazaltplató alatt azonban tovább vonul délnyugat felé ; mert a felsőwerfeni lemezes mészkő, a kagylós-mész és a tridentinus-mészkő Szentbékálla, Mindszentkálla és Monostorapáti között még kibukkannak. A felső márgacsoportnak nyomait azonban itt már nem találtuk meg; a Sátorma-hegy bazaltjának déli kerületén volnának keresendők. Tovább a Halagos bazaltplatóján túl, Diszel és Gyulakeszi között, a Gyulakeszi-hegy vagy Csobáncz alatt terül el a Balatonfelvidék középtriász-vonulatnak utolsó pásztája. A gyulakeszi templomnál a felsőwerfeni lemezes-dolomit és a lemezesmészkő van feltárva; a majortól a Csobánczhegynek vezető dűlőúton sárgásszürke, márgás kagylós-mész és tűzköves vörös tridentinus mészkődarabok hevernek a szántóföldön ; kupaczokba hányt kövek is bizonyítják ezeknek talajbeli jelenlétét. A Gyulakesziből Díszeire vezető dűlőúton, amelyen a diszeli Gyürhegyet északról megkerüli, mészkőfejtők vannak, amelyekben a felső-márga csoport márgaközös kőpadjait vágják. Északnyugati 42°-os dőlésben vannak a márgás kőpadok, melyek lapjain szivacsoktól vagy bryozoumoktól bekérgezett gumók, apró kagylók, cidaris-tüskék és egy Katosira-íéle tornyos csiga maradványát leltem. Ezeken a márgás kőlapokon világosszürke, vaskos mészkőpadok ülnek. Sarmatiai durva mészkőtől foltokban eltakarva a gyulakeszi műmalomtól a diszeli Gyürhegyig mintegy két kilométernyi hosszaságban és 550 méternyi szélességben vonulnak ezek a mészkövek és a Tüskésmajorral szemközt az Egerpatak balján emelkedő alacsony fensíkot alkotják; 25—40° között változó északnyugati dőlésük van, tehát elég nagy vastagságot képviselnek. BÖCKH JÁNOS, fentartással, a tridentinus-mészkőhöz számította 1 ezeket a világos színű, sárgásfehér, tömött és kalcziteres, tűzkövet is tartalmazó mészköveket. Kövületeket nem találtam a diszeli mészkőben, hacsak azok az elágazó gumók és erezetek nem azok, melyek a mészkövet elég sűrűn behálózzák. A felső-márgacsoport kövületnyomait tartalmazó sárgásszürke mészkőpadok fedőjében látva a mészköveket, a sándorhegyi-mészkővel egyeztetem meg ezt a kibukkanást. Közvetlen fedője nem látszik, azonban a diszel—monostorapáti országúton nem nagy távolságra megjelenik a fő-dolomit, mely ekként a csapásirány szerint közvetlenül a diszeli mészkő fedőjébe esik. A Szigliget—tapolczai síkságon túl hosszú észak-déli, egyenletes meredek rézsűvel emelkedik ki 400 méter t. sz. feletti magasságig a Keszthelyi hegység. Platójellegét világosan elárulja keleti lejtője, mely általában fő-dolomitból áll: csak a hegyalján simulnak hozzá szelídebb lejtésű, pannoniai-pontusi rétegekből álló, löszszel fedett halmok, Balatonederics felett azonban mészkő alkotja a plató lejtőjének messziről is szembetűnő szikláit 2 (92. ábra). 1 Déli Bakony 95. (65.) old. 1 A m. kir. Földtani Intézettől kiadott 1 : 144.000 mértékű geologiai térképen (E 9 Sümeg) rhätiai vagy liászmészkőnek van ezen kibukkanás megjelölve.
