Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 153 pados márgával bukkannak ki a lösztakaró alul, sőt itt a sötétszürke bitumenes mészkő is fellép a Kakaskegy nevű hágón. A sötétszürke bitumenes mészkőből előkerültek : Újhegy alján Balatonszőllős és Pécsely határán Gonodon Mellingi HAUER, a pécselyi Simahegyen a sötét mészkő alól Walheimia (.Aulacothyris) cf. Zirlensis BITTN. » (Cruratula) cf. faucensis ROTHP., a vászolyi hágón Physocardia Hornigi BITTN. Anoplophora (Pleuromya) cf. ambigua BITTN. A balatonszőllős—pécselyi medenczét a nagyvázsonyi fensíktól, miként már szóltam róla, a Derékhegy vagy Zádorhegy választja el. Felsőhegynek is nevezik a pécselyiek. Hullámos fensík terül el itt 400 m. magasban, melynek közepét szintesen fekvő fő-dolomit foglalja el; köröskörül a sándorhegyi mészkő és ez alatt a drapszínű márga is kibúvik. Úgy tűnik fel ez a kis dolomitfensík mint egy horszt, mely a Fajsztól nyugatra emelkedő, romjaiban is felismerhető, antiklinálisnak déli rézsűjére esik. A vámosi Gyűrtető, a vámosi Somhegy, a hidegkúti Somhegy, a Recsekhegy, a Hegyesmái, a Nagygella és a Hosszúhegy a tridentinus-mészkő kemény, sziklás padjaival jelölik meg az antiklinálist (Lásd a VIII. tábla szelvényeit} A Recsek-hegyen még csak a kagylós mcsz van, de a Nagygellától a közelébb fekvő csúcsok déli lejtőjének felépítésében a tridentinus-mészkőnél fiatalabb mészkövek és márgák is részt vesznek. A Derékhegy a litéri törés rendszerébe esik. A Iitéri törést Vilonyától, a veszprémi Séd mellől egészen az Evetes völgyig, mely Hidegkútról a balatonfüredi Bocsárszurdok felé vezeti le a vizet, követhettem. A Recsekhegy déli aljában a litéri törés az antiklinális boltozat déli szárnyát hosszában szeli és a boltozat felsőwerfeni rétegeit hozza érintkezésbe a balatonfüredi Nagymező fő-dolomitjával. A pécselyi Derékhegy kis fődolomit takarója a balatonfüredi Nagymező fő-dolomitjával áll legközelebbi szomszédságban ; mintegy annak folytatásául volna tekinthető az antiklinális boltozat azon részében, amelyet a litéri törés éppen nem, vagy csak nagyon kis mértékben érintett. A Pusztavárnál és a Börtönkútnál, ahol a szőlők lösztakarójából a Derékhegy lejtőjének altalaja kibukkanik, megvan ugyan a lehetőség arra, hogy egy kisebb mértékű meredeken álló váltós vetődés okozta a dolomitpadok és a sándorhegyi mészkő rétegeinek megismétlődését (IX. tábla B. szelvénye). A fensík felszínén, déli széléhez közel, végignyúló mélyedés is tektonikus okokra utal. Eszakfelé Tótvázsony, Barnag és Vöröstó községek jelölik meg annak a tridentinus rétegekből álló antiklinális boltozat tengelyét, melynek déli szárnyára esik a Pécsely, Barnag és Vöröstó közti felső-márga és fő-dolomit vonulat. A nagyvázsony—veszprémi országúton kereshetjük a pécselyi Felsőerdő fődolomitjának északi folytatását. Alig kell hangsúlyoznom, hogy leveles vetődések is szabdalják a balatonszőllős— pécselyi medenczét. Legszembetűnőbb hasadék van a Nagymező fő-dolomitplatójának nyugati egyenes irányú szegélyén, mely a Balaton vízszélétől az Evetesvölgyben csak a litéri törésig ér.