Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 154 Egy második kinyomozott leveles törés a Nagypécselről a Tótvázsonynak és Barnagnak vezető út mentén van. Az erdőbe érkezve, egy kút felett a völgy jobbján márga és sándorhegyi mészkő, keleti oldalán a Rókahegy alatt fődolomit van. Ez a dolomitfolt a Derékbegy itteni 350 m. magasságából legalább 50 m.-rel mélyebbre szakadt le. A balatonszőlősi Vakénypatak, mely a Rókahegy és Nagygella között vágott magának utat fölfelé a nagyvázsonyi fensíkra, szinten törést jelöl, melynek nyugati oldalán, a Rókahegy északi lejtőjén a kagylós-mész és a tridentinus-mészkő jóval távolabb került északra azoknál a legközelebbi balparti kibukkanásoknál, amelyek a Nagygella déli lejtőjén vannak. Az orografiai magassági vonal a Hegyesmái és Nagygella megyehegyi-dolomitból álló ormairól a Rókahegy, Hosszúhegy és Derékhegy felső márgából és fődolomitból álló tetőzetén folytatódik. A vakényvölgyi, Nagygella alatti, transzversális hasadék a balatonfüredi Szákahegy nyugati oldalának tart. A pécselyi medenczét is, miként a csopakit és balatonfüredit denudácziós eredetűnek tartom. A veszprémi plató a Száka-, Bocsár- és Ágasmagashegyig terjedett ki eredetileg. A lágy márgák legszélesebb elterjedésének helyén a denudáczió, az erózió és talán a defláczió is közreműködtek a medencze kivájásában; csak a lankás mészkőantiklinások okozták, hogy nem lett egységes rónasággá az egész pécselyi medencze feneke. Rá kell mutatnom már itt is, hogy a balatonkisszőllős—pécselyi medencze az erupcziós bazalttufából felépült Tihanyi félszigettel szemben fekszik a Balatonfelvidék közepén. Vászoly, Dörgicse, Szentantalfa és Monoszló környéke. (Lásd az V. tábla D, E, a VI tábla A, B és a VII. tábla C—E szelvényeit) A felső-márgacsoport harántos kiterjedése Vászolytól kezdve délnyugat felé ismét jelentékenyen csökken. A vászolyi Somostető (Keresztfatető) NNW— SSE irányú, kagylós-mészből álló horsztja és a Dörgicsei-, a Herend- és Hangyás-erdők szintes fekvésű megyehegyi-dolomitból, fehér kagylós-mészkőből, buchensteini- és tridentinusmészkőből álló platói a felső-márgákat ismét normális szélességükre redukálják. A litéri törés Mencshelynél ismét világosan szembetűnik és Balatonfüred—Csopak vidéki jellegét újra felölti; vagyis a fő-dolomitot a felső werfeni lemezes-mészkővel hozza keskeny csíkban érintkezésbe ; több helyen a törésen a felső-márga és a sándorhegyimészkő kerülnek a lemezes-mészkő mellé. A felső-márga gyenge észak-északnyugati hajlással terül el és a hosszanti törés mentén fő-dolomit foszlányokat is hord magán. Kevés jó feltárás van ezen a vidéken a márgákban, ennek következtében nem könnyű a szomszédságukban felbukkanó mészkőpadok hovátartozását felismerni. A Somostető horsztjának déli foka körül, az örvényesi völgytől egész az alsódörgicsei Leshegyekig, vörös tűzköves mészkőpadok vannak rögös összetöredezettséggel elterjedve (VII. tábla D, E szelvényei). Ezeken a típusos tridentinus-mészköveken a Somostető keleti oldalán, azon az erdei úton, mely a szénégető malomtól a Noszlophegy mellett Balatonudvardira vezet, márgás közökkel elválasztott, vékony pados, világosszürke mészkő nyugszik 30°-os NE. dülésben; ez a felső-márgacsoport legalsó rétegeihez tartozik.
