Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 152 A Nagymező keleti pereme 30—40 m. magas dolomit-párkánynyal emelkedik ki balatonszőllősi Kőrtvélyes-rétből és egy váltós törésnek felel meg, mely a Balatonfüredi felsőtemető és a Győrhegy között vonul és délnyugat felé talán eléri a Balaton vízszélét. A Győrhegy taraja NNW— SSE. csapású, 70°-al kelet felé hajló mészkőpadokból áll. Világosszürke, márgás közökkel elválasztott apró tűzkögumós mészkő van itt. A márgákban kicsiny kagylók, estheria-k és positionierk vannak; a Kékivölgy nyílásában lévő kőfejtők kőzetével tartom őket megegyezőknek. A Győrhegy északi fokán, valamint a Szákahegy északi lejtőjén is ugyanezek a márgaközös, mindkét helyen Daoneita reticulata MOJS. maradványokat tartalmazó mészkövek közvetlenül vörös tűzköves tridentinus-mészkő padokon nyugszanak, amelyek itt szintén nem vastagok. A Szákahegyen északi 15—20°-os a dőlésük. Balatonszőllős helységtől keletre a Nagymező szabályos fődolomit padjai 10—15° hajlással NNW. felé dőlnek. Balatonszőllőstől keletre N - S. irányban vonul egy mészkőtaraj, benne sárga, krinoidás-ofiuridás mészkőpadok alatt márgás és gumós mészkőpadokkal váltakozó márga van. Balatonszőllős és Pécsely között a síkságból kimagasló második, N—S. irányú erdős sziklaháton hasonló mészkő nyugati és keleti-, antiklinálisra utaló, dőlésirányokat adott. Ugyanezeket a rétegeket a nagypécselyi templomnál 10°-os NW. és NNW. dőléssel, de nem messze innét kelet felé már NE. 15°-os dűléssel mértem. Nagypécsely keleti végén, a híd előtt, 15°-os NE. irányú hajlásban van szürke, gumós-breccsás mészkő. Nemespécsely nyugati végén keleti 18 c-os a dőlés, az Alsóerdőnek tartó magaslaton, az erdő peremén 25°-os nyugati. Délnek tartva, ugyanazon mészkő Balatonszőllős faluban és az Ujpuszta körül bukkanik ki antiklinális helyzetben. Keletre az Újpusztától szelid hajlású boltozatban a sárgásszürke, márgás, gumós felületű mészkövek szelíd boltozatban helyezkednek, amelynek tetején kőfejtők tárják fel őket pontosan keletnyugati csapásukban. Az Újpuszta felé azonban lassankint NW. felé kanyarodik az antiklinális, majd két kis halom irányában, melyek a rétből emelkednek ki, a Nemespécsely melletti Kőhegynek (284 m.) tart. Ezen mészkövek helyzetét és megegyezését a Trachyceras Austriacum MOJS.-Í tartalmazó csopaki mészkővel még az is bizonyítja, hogy fölöttük Pécsely és Balatonszőllős között a széles völgyfenéken a drapszínű sándorhegyi márgák nagy elterjedésben vannak. Ha Balatonszőllősről akár északfelé, akár nyugatnak Vászoly felé megyünk, a medenczét környező magaslatokon a nucutá-kkal és a Sirenites subbetutinus FRECH-el jellemzett sándorhegyi márgáknak megfelelő szintben megtaláljuk a Sándorhegyről és a balatonfüredi Meleghegyről leírt sötétszürke bitumenes mészkövet és bitumenes, dolomitos mészpalát; ugyanezek Balatonszőllősön az Újhegyen, Pécselyen a Simahegyen vannak feltárva. Mellettük leltem a likacsos, hullámosan palázott, kissé dolomitos, nagyon bitumenes mészkövet, mely forrásmészkőhöz hasonlít (77. és 78 a, b ábrák a 138. és 139. oldalon). Ezzel a képződménynyel a Derékhegy alatt, a Pusztavár körül valamivel vastagabb dolomit közbetelepedés is társul. Kimállott fossziliákkal fedett sárga mészkőpadok vannak a Derékhegyen, melyeken nagyobb megalodus alakot tartalmazó palázott vékonypados fő-dolomit nyugszik és a Derékhegy kicsiny, hullámos fensíkját közel 400 m. tengerszín feletti magasságban alkotja. A vászolyi Felsőerdőn a sárga, sok kövületkimállást mutató sándorhegyi mészkő alkotja a fensíkot, ettől délre a pécsely—vászolyi úton most tárgyalt rétegeink mészkő-
