Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 151 Megemlíti a bitümenes márgapalákat Balatonszőllős és a Nagygellahegy között. Szól a Pécselytől északra talált Pecten filosus, Pinna sp. n. és Myophoria decussata alakokról és a felettük a dolomit határán végigvonuló szürke «sokszor» sárgás mészkőről. 1 A pécselyi márgákat és mészkövet BÖCKH J. a Balatonfürednél kibukkanókkal azonosítja, melyeket előbb a Sándorhegyi márgával és mészkövekkel helyezett párhuzamba. Azt is kimutatta, hogy a Derékhegy fődolomitja alól Barnag felett a mészkő (Sándorhegyi) kibúvik és az alatta fekvő márgából Pecten filosus HAUER, Hoernesia Joannis-Austriae KLIP. fajokat említi. A Kisdörgicse—Vöröstó közötti úton, Vázsolytól északra, a mészkövek nagy elterjedését BÖCKH JÁNOS felismerte. Világosszürke, bitumenes mészkövekből kis megalodus-okat (M. carinthiacns), kis csigák lenyomatait Gonodus Mellingi HAUERA kis corbula-féle kagylókat és egy auloceras töredékét, meg a balatonfüredi Pinna sp. n. maradványát gyűjtötte. Barnagnál a Hottostaudenhof (most a Streflerhof, illetőleg a Falulegelője helyén) a Trachyceras Attila MOJS., és a Rliynchonella semiplecta bizonyító erejével határozta meg a felső-márgacsoportnak nagy északi elterjedését. 2 BÖCKH JÁNOS szerfelett pontos megjelölései és leírásai a felső-márgáknak Balatonszőllős, Pécsely, Vászoly, Dörgicse és Verestó—Barnag közötti nagy elterjedését teljesen megvilágították. Kimerítő ecseteléseihez csak egy megjegyzést fűzök. Azokra a mészkődombokra és területekre vonatkozik ez, melyeket ő a Balatonszőllős—Pécsely, Vászoly és Kisdörgicse közelében térképein és a szövegben füredi-mészkőnek nevezett 3 Ezeket a mészköveket, habár nem is találtam bennök elég vezérkövületeta csopaki és arácsi völgyekben (Nosztori- és Koloska-völgyben) felismert márgaközti Trachyceras austriacum MOJS. tartalmú mészkövek hasonmásainak ítélem; nem nagyobb vastagságuk, hanem szintes fekvésük és szelíden hullámos boltozottságuk magyarázza Pécsely körüli nagy vízszintes elterjedésüket. Nekem nem volt alkalmam a balatonszőllős—pécselyi medenczében és a felsőmárgáknak egyéb nyugati előfordulásain gondos gyűjtéseket tennem. Ez a vidék nem fekszik közvetlenül a Balaton mellett, csupán a szerkezeti vonalak kinyomozására szorítkoztak itteni kirándulásaim. BÖCKH J. régi Pécsely vidéki gyűjtései között, amelyek eddig meghatározatlanok voltak, a következőket ismertem fel: Thecospira tyrolensis LOR. | Pecten filosus HAUER. Lima austriaca BITTN. Cardita cf. Pichleri BITTN. Palaeoneilo elliptica GOLDF. Myophoria Wöhrmanni BITTN. Pinna sp. n. ) Gonodus Mellingi HAUER. ( Pecten cf. premissus BITTN. Lima balatonica BITTN. ( Pécselytől északra. A Felsőhegy (? Derékhegy) alatti szőlőkből. Az Őrhegyről. A Zádorkút forrás mellől (Pusztavári forrás). 1 Id. h. 111(61) old. 1 Id. h. 111 — 119. (81—89.) oldal J Id. h. 99 (69) és 114 (84) oldal.
