Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Gyöngyösoroszi Pál Bányatársulat
színre kibúvó, részben földcsuszamlás miatt felfedezett galenites, szfalerites, tetraedrites ércelőfordulásokra. A hegy ENy-i lábánál három, egymás után 3-4 öl (5,7-7,6 m) távolságra következő télért 1854 körül a Róza-táró, valamint a Pál- és Etelkatárók, továbbá a hegy E-i oldalán lévő külszíni bánya, az ún. Etelkakülfejtés tárta fel részletesebben. Vass Elek leírásából nem lehet megtudni, hogy ő hajtotta-e ki, vagy csak ismét művelni kezdte őket. Valószínűbb, hogy a régi (18-19. századi) tárókat csak újranyitotta, s csupán az Etelka-külfejtés lehetett az ő munkája. Vass Elek 1857 óta üzemen kívüli Róza- és Etelka nevű bányaműveit ez évben valószínűleg Vrányi György szerezte meg, így azok az ő Pest-Mátrai Társulatának a bányáival együtt kerültek azután a Mátrai Bányaegylet tulajdonába. 35 A Gyöngyösoroszi Pál Bányatársulat Az újkorban Gyöngyösoroszi határában a Földváry család 1754-ben tett sikertelen kísérletet a nemesércbányászat felújítására. 1767-ben Fazola Henrik fedezte fel a gyöngyösoroszi ércbányát, s 1769. november 2án bejegyeztette jogát az itteni határban, a falutól mintegy másfél órányi járásra levő, rég beomlott Ferenc-táróban található mindennemű ércre. Majd őt követően mások is - Verboth Keresztély rozsnyói és Demjány Mihály iglói bányászok - szereztek jogosítványokat a gyöngyösoroszi határban felhagyott egyes nemesfémbányák kiaknázására. Fazola Henrik halála után (1779. április 18.) báró Orczy József nagy érdeklődést mutatott a mátrai bányák birtokviszonyai iránt, és a bányakönyvek áttanulmányozása után meggyőződött arról, hogy azok gazdátlanok. Az 1788-89. évi jelentés említi először, hogy Orczy báró bányája üzemben van. Az itteni Remény-táróban művelésre érdemes ólomtartalmú telér fejtését kezdték meg. Hat bányász egy évi munkával 18 bécsi ölet (kb. 34 m) fejtett. A kiszállított érc ólomtartalma 43 font, ezüsttartalma 3-4 lat volt bécsi mázsánként. 1798-ban törőmalom felállítását tervezték a településen; bár annak meghajtására kevés volt a rendelkezésre álló víz mennyisége, a telér mégis jövedelmezőnek ígérkezett. 17981800-ban az oroszi bányát még művelték. Az 1788-1800 közötti 12 évben Gyöngyösorosziban ólomércet bányásztak. A kitermelt ércet a Nógrád megyei Szinóbányára szállították, és az ott felállított, ugyancsak Orczytulajdonban levő kohóban olvasztották meg. Az érc minősége azonban később jelentősen lecsökkent, így az üzem mindjobban ráfizetéses lett, ezért a művelést 1800 körül beszüntették.
