Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Gyöngyösoroszi Pál Bányatársulat
1844-ben Polonyi Károly a határban talált régi bánya újranyitására kapott bányahatósági engedélyt a Földváry Ferencné birtokos tulajdonában levő helyen. A vállalkozó két bányát is nyitott 1845-ben ezen a területen: a József- és a Pál-aknákat. A szükséges próbavizsgálatok után Polonyi a környékbeli birtokosokból megalakította a Pál Bányatársulatot, amely a korábbi Orczy-féle zúzómű helyén érczúzó- és szérelőberendezést épített. Mindez csak előkészítette volna a helyben tervezett kalkopirit-olvasztó felállítását. 36 Még 1850. július 8-án, a helyszínen tartott szemlén az Imre védnevü kohó felépítésének engedélyezését tárgyalta a szomolnoki bányahatóság. Az olvasztómű azonban nem készült el, mert működésének nyoma sincs a Toka-patak völgyében. Polonyi Károly igazgatósága alatt a társulat 3 tárója, így a Péter-Pál, a József- és a Károly-táró a 19. században a már ismert gyöngyösoroszi ércesedés két fő telérét művelte. A Péter-Pál-táró a hasonló nevű, arany-ezüst tartalmú ólomérceket és ún. horganytünlét, azaz cinkércet tartalmazó, egy-két m vastag télért 1857-ben már 96 öl (182 m) hosszan tárta fel. A József-táró, ahol a telér vastagsága a 2 ölet is elérte, és 15 méterrel mélyebben a Károly-táró 40 öl (75,8 m) hosszan művelte az ismert, 1-2 öl széles, erősen kvarcos Károlytelért. Lőw Márton tanulmánya 37 szerint a Péter-Pál telérből származó ércmara-szállítmányok mázsánként 200-250 kg ólmot, 300-60 gramm ezüstöt, és 3,10-5,3 gramm aranyat tartalmaztak. A feldolgozott zúzóérc mellett a Péter-Pál-táró szája közelében levő aknában kézzel válogatták a dúsércet. A Károly-telérből termelt 1 tonna termeivény 83 gr Ag-t, 18 gr Au-t és 42,7 kg ólmot tartalmazott, ugyanakkor pedig 1000 q fejtményből 61 q érctartalmú őrlemény, azaz mara került ki. A vallatnak ezen kívül megfelelő műhelye, egy tisztviselő- és 3 munkáslakása is volt a 10 holdas bányabirtokon. 1856-an egy vízduzzasztó völgyzárógát építését is megkezdték. Erre a társulat 12.000 frt-ot irányzott elő azért, hogy a vízierő nagyságát 36 LE-re felemelhesse. Azonban tőkehiány miatt a gát építését - amely Vass Elek szerint 1856 végéig 45.000 frt-ot emésztett fel - nem tudta befejezni,. 1860 őszén a Pál Bányatársulat, valamint a Gömör-Lahóczai- és a Parád-Mátrai Bányatársulat fuzionált legelőbb Mátrai Bányaegyletté. Az 1861-ből fennmaradt társulati szerződésből kitűnik, hogy a gyöngyösoroszi bányászat teljesen szünetelt, mivel „a zúzó éghető alkatrészei, CSIFFARY Gergely 1996. 33-34. LŐW Márton 1925. 127-143.
