Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az üzem élete 1945 után

szeget, összesen 205 kg halat telepítettek a tóba a további mocsarasodás megelőzése érdekében. Később még 70 kg amur- és 50 kg pontyivadék került a tóba.

196 1974. október 21-én délután a tartós esőzésektől megduzzadt a Tárna patak vize. Az áradat nagy kárt okozott az ércműnek is, mert fennállt a veszélye annak, hogy átszakad az ércmü tavának iszapgátja, ezért azt felrobbantották, így a kiömlő víz a tóban leülepedett nagymennyiségű iszapot is magával sodorta, terméketlenné téve az elöntött a szántóföldeket és a kerteket, a községi parkokat.

197 33. kép. A recski bánya külső látképe, 1954. (DIV LUK FTD 81. 871. 1.) A Lahóca ércesedésének tömzsös kifejlődése miatt 1951-től bevezették az ércbányászat történetében egyedülálló hatalmas ún. „magazinfejtésf vagy érctároló fejtést. Erre azért volt szükség, mert az üregek magassága elérte a 34, szélessége pedig a 20-60 métert. Az országban elsőként itt kezdtek kísérletezni a tám nélküli főtecsavaros, felfúggesztéses biztosító eljárással, aminek eredményeként 1951-től 1958-ig az ún. kőzethorgonyzási alkalmazták az üregek feletti kőzetrétegek biztosítására. E módszer előnye, hogy nagymennyiségű bányafa-megtakarítással jár. A vágatokban így a hasznos szelvény nagyobb, a talpalatti ércfejtés pedig könnyebb lett. S. gy. Szigeti Károly (Recsk) igazgató közlése, 1979. augusztus 15. MARUZS János 1975. 25.