Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az üzem élete 1945 után

Egy sor új létesítmény készült el az 1950-es évekbeli folyamatos fejlesztések eredményeként. 1950-ben csillemérleg-ház, 1951-ben orvosi rendelő, üzemvezetőségi iroda épült. 1953. január 26-án adták át a férfi és női öltözőt és mosdót, s ugyanebben az évben új vízkivételi mü készült, továbbá megkezdődött a 96 személyes legénylakás, valamint a garázs építése.

198 1953. szeptember 6-án tartották az első Bányásznapot Recsken, s ez alkalommal kaptak először hűségjutalmat a helybeli ércbányászok.

199 1954. június 30-ára felépült az új üzemi konyha és az étkező. 1954-re tervezték a korszerű ivóvíztartályok elkészültét, amely a bányatelep egészén biztosította a jó minőségű ivóvizet. 1954. május 30-án adták át a kétlakásos ikerházat,

200 s a Bányászotthont is átépítették. 1955-ben kerékpár-tároló színnel, továbbá új benzintárolóval, 1956-ban új színportárolóval, 1957-ben a trafóházzal gazdagodott Recsk. Csak 1953-ban 9 millió Ft-ot fordítottak az ércbánya fejlesztésére.

201 34. kép. Érctárolós magazinfejtés a 422-es munkahelyen, 1954. (DIV LUKFTD 81. 873. 1.) Az ércelőkészítő mű teljesítményét 1954-ben napi 300-t-ra bővítették. Beépítettek egy bunkert 100 t előaprított érc készletezésére. Ezzel az üzem éves elméleti kapacitása 108.000 t lett volna, de a legnagyobb feldolgozott mennyiség is csak 79.000 t volt 1954-ben. Attól kezdve a Heves Megyei Népújság, 1953. február 8. Heves Megyei Népújság, 1953. szeptember 6. Heves Megyei Népújság, 1954. január 31. Megyénk dolgozó népe a felemelkedés útján. Eger, 1953. 9. (Propagandakiadvány.)