Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Schmidt testvérek vállalata (1922-1926)
vicsát a vármegye termeli, s a kitermelt kavicsot iparvágányon viszi a vasúthoz. Az iparvágány az államé, s azt a vármegye egy évre kibérelte. Ez az egyetlen dolog, amelyből a jelenlegi tulajdonos valamelyes hasznot élA Schmidt testvérek vállalata (1922-1926) 1920 után Vitális István (1871-1947) geológus, a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola professzora hívta fel a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alkalmazásában levő Schmidt Jenő, Lajos és Sándor bányamérnök testvérek figyelmét arra, hogy „a recski Mátrabánya az egyedüli ércbánya, amely a megmaradt határokon belül a bányászati technika új vívmányainak felhasználása mellett tőkebefektetésre még alkalmasnak látszik.104 A recski bányaüzem működése szünetelt 1919 őszétől 1922 tavaszáig. Schmidt Lajos írta Recskről 1922 júniusában szakvéleményében: tf 4 hányók egy részét már elszállították és szállítják (most is) útkavicsolásra. Ez voltaképpen nemzetgazdasági kár, mert ... legalább 2 % réztartalmú hányóanyag...érckészletet képezne, nem is szólva aranyos-ezüst tartalmáról. Ezért felsőbb helyeken utána kellene járni, hogy Heves vármegye az országnak ezt a kincsét hagyja ott a helyén; utak kavicsolására találhat másutt is anyagot." A recski régi meddőhányók anyagát Schwartz Gyula 1916-ban 36.000 vagonra becsülte! Ilyen előzmények után 1922-ben a recski bánya Schmidt Jenő™ 5 baglyasaljai, Schmidt Lajos 106 pécsi, valamint Schmidt Sándor 01 dorogi lakosok opciójába került. 108 POLLNER Jenő 1965.1. 310-321. KUN Béla 1997a. 294. Schmidt Jenő a Hont megyei Hegybányán született 1876. május 15-én. Gimnáziumi tanulmányait Nagybányán és Máramarosszigeten végezte. Itt beiratkozott joghallgatónak is. Egy év után, katonai szolgálati idejét letöltve, a Selmecbányái bányászati főiskola hallgatója lett, amit 1895-1899 között végzett el, bányamémöki oklevelet 1901-ben szerzett. Munkáját az állami ércbányászatnál kezdte Felsőbányán. 1902-ben Nagybányára került, ahol már üzemvezetőként dolgozott. 1907-től a Pénzügyminisztérium Bányászati Osztályán alkalmazták, 1908-tól Petrozsényban, 1909-től már Komlón dolgozott az állami szénbányák vezetőjeként. A kincstár szolgálatában 1899-től 1917-ig tevékenykedett, majd nyugdíjba vonult. 1917-től elfogadta az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. baglyasaljai bányaigazgatói tisztségét, ott dolgozott 1925-ig, amíg a cég nem egyesült a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-vel. A Zala megyei Kiskomáromban hunyt el 1937-ben, s Budapesten helyezték örök nyugalomra. - SZVIRCSEK Ferenc 2000. 645-646.
