Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Mátrai Bányaegylet létrejötte

bánya termelését, majd az 1868. augusztus 27-én pusztító tűzvészben Recsk falu nagy része elhamvadt a lángokban.

67 Végül 1868 decemberében a zúzóművet és az ércolvasztót teljesen leállították. Az 1868-as árvíz és a tűzvész után nem véletlenül jelent meg a két említett figyelemreméltó cikk Recskről és Párádról Lipthay Pál, majd Erdey Pál tollából. Ugyanis az volt a céljuk, hogy a nehéz helyzetben levő ércbányára tereljék a figyelmet. Ráadásul Erdey a vállalat egyik főrészvényese is volt. 12. kép. Pörkölőpáholyok. (Révai Nagy Lexikona, 1924. XVI. 225.) 1869-ben Posepny Ferenc osztrák geológus végzett vizsgálatokat a bányánál, s jelentését 1869. november 13-án készítette el. Ebben a lahócai ércbányászatot nem tartja reménytelennek. Véleménye szerint az elhibázott üzemi berendezések miatt megrendült a társulatba vetett bizalom, s emiatt pénzügyi nehézségek adódtak, amely a feltárások hiányához vezetett. Az általa vett anyagmintákban magas érctartalmat mutattak ki. A Jószomszéd-táró dúsérce 21,5 % ezüst-, hányóján az érc 5,14 % réz- és 0,07 % ezüst-, a Középső György-táró fakóérce 25 % réz- és 0,03 % ezüst-, míg a telérkitöltés 12 % rézércet tartalmazott. Sajnos azonban ezek az adatok nem tekinthetők átlagosaknak. Megállapításai közt olvasható, hogy a György-táró ércei a Lahóca belsejében dúsabbakká válnak, ezért a hegy magva érdemli a legnagyobb figyelmet. Miután a vállalkozás továbbra is válságban volt, 1871 elején a műszaki vezetők sorából Palmer András is otthagyta a vállalatot. Egyelőre új eljárás bevezetésére nem nyílt mód, így a 8 %-nál magasabb réztartalmú érceket a kincstárhoz tartozó selmeci és tajovai fémkohókban váltották be. Miután az ércolvasztót és a zúzóművet már 1868 végén leállították, 1871-ben a zúzómű alkatrészeit, valamint a kohó tartozékait 4000 frt-ért eladták. ERDEY Pál 1869. 410. OROSZLÁN Zoltán 1970-71. 15-17.