Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Mátrai Bányaegylet létrejötte
Kétségtelen, hogy Pech Antal nagy hibát követett el, elsősorban azzal, hogy a zúzó építésének megkezdése előtt nem végeztetett tájékoztató kísérleteket 100-300 bécsi mázsa zúzóérccel Selmecbányán. Ha ezt megtette volna, akkor még időben kiderül, hogy a tervezett berendezés alkalmas-e a mátrai ércek zúzására és töményítésére, vagy sem. Tette ezt annak ellenére, hogy a társaság közgyűlése már 1862. november 21-én határozatot hozott erről. Továbbá nem figyelt fel a lahócai ércek bitumenes voltára, ami csak a zúzda felépülte után derült ki. 58 Kaufmann azért tartotta hasznavehetetlennek az érctörő-berendezést, mert a kismennyiségű érc a zúzóban teljesen tönkrezúzódott, s az ún. vadárral (vadár = meddőiszapot elhordó patakvíz) elúszott. Az olvasztómű sem vált be az ércek nehéz önthetősége és alacsony réztartalma miatt. Kaufmann a hibák kijavítására újabb beruházások elkészülését erőltette, így 1866-67-ben megépült az új ércmara-olvasztó és a hozzá beszerzett új ventillátor, amely 9417 frt-ba került. Az ehhez tartozó széntároló építése 1348 frt-ot emésztett fel. (dr. Schleicher Aladár szerint ez már a 3. kohó volt Recsk-Parád térségében.) 59 1866-67-ben Rittinger, a kiváló műszaki szakember a rekonstrukció során az ércelőkészítőt további 18 zúzónyíllal kibővítette. Azt biztosan tudjuk, hogy 1866-67-ben Kaufmann Kamill egy ércmara-olvasztót emelt Mátrabányán. Viszont azt, hogy a cementréz-beolvasztón kívül Pech Antal a kijavított és áttelepített ún. Hoffnungshüttét (Reménység-huta) használta-e az ércmara olvasztásához, vagy egy Mátrabányán épített új aknás kemencében olvasztott-e, az a hiányos adatokból nem deríthető ki egyértelműen. Ennek eldöntését segíti viszont Márkus Ferencnek, a kincstár tajovai kohófőnökének 1869-ben készült leírása. Eszerint Mátrabányán azidőben létezett egy 22 láb (6,87 m) magas nyersolvasztó aknáskemence, egy 10 láb (3,12 m) magas ércmara-olvasztó, egy kisebb rézraffináló-kemence és egy tárcsaréz-olvasztó, amelyeket gőzgéppel hajtott fújtató működtetett. Az előbbiek ismeretében arra lehet következtetni, hogy 1866-ban már megvolt az olvasztó aknáskemence {Hochofen). Bővítik a kazánházat, mert több energiára, ill. magasabb gőznyomásra volt szükség. A zúzómű kiegészítése 6056 frt, a kazánház bővítése 4711 frt, a lúgzómű rekonstrukciója (a Janikovics Benjámin által javasolt klórozó pörkölés bePOLLNER Jenő 1965.1. 69-71. Ez a 3. olvasztókemence látható a Vasárnapi Újságban közreadott metszeten, amelyet Rusz Károly készített. (Lásd 11. kép.) Váradi Stoll Károly 1873-as térképén (lásd 13. kép) jelzik a két korábbi kemence helyét. A legelsőt Verfall Fabrik (romos üzem) felirattal a Fehérkő déli lejtőjén tüntettek fel. A második olvasztó attól keletre, a Kisrét-patak mentén 1855 körül épült fel, amit a térképen Alte Hütte (régi kohó) felirat jelöl.
