Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Vrányi György kísérlete a György-tárók megszerzésére

egészítette volna ki, a térképet és a Parád-Mátrai Bányatársulat felkérését semmibe véve az általa kért vájnamértékeket 1167. szám alatt a később kérvényező Vrányinak adományozta. A döntést azzal indokolta, hogy Parád-Mátrai társulat nem mutatott be műrevaló ércelőfordulást, a PestMátrai társulat felmérője, Vrányi teljhatalmú megbízottja viszont igen. Vrányiék további körmönfont mesterkedéssel elérték, hogy az 1855. szeptember 12-i eljárást megelőzően a Parád-Mátrai társulatot minden szakértőjétől megfosszák. Ezért a közös bányaigazgatót, Hrobony Adolfot, aki a Károlyi-féle bányatársulat megbízottjaként a térképet készítette, mindkét társulattal kötött szerződését semmibe véve, eltiltották a ParádMátrai Bányatársulat ügyeinek az intézésétől, s az igazgatót még a tárgyalás előtti napon tisztéről lemondásra kényszerítették. Ilymódon Vrányiéknak minden feltétel adva volt ahhoz, hogy az adományozási eljáráson ne legyen olyan személy, aki ellenvetést tudna tenni. Ezért azután nem került elő a Parád-Mátrai társulat fektetési térképe, amely a fennálló tulajdonviszonyokat tisztázhatta volna. Még az is a csalással és megtévesztéssel élő Vrányiéknak kedvezett, hogy a kitűzött bányabejárási napon Károlyi György vállalatát egy, a bányatörvényekben járatlan gazdatiszt képviselte. Miután az eljárást vezető személy azon kérdésére, hogy társulatának a már adományozott György-bányatelken kívül van-e még bányabirtoka, semmit sem tudott felmutatni, kérelmét elutasították. Ezen túlmenően a felmérő a Károlyiak gyanútlan gazdatisztjét egyfajta félrevezető jogi okoskodással a jegyzőkönyv minden ellentmondás nélküli aláírására is rábírta. Ezt követően rátértek Vrányi adományozási kérelmére. A kerületi felmérő Vrányi teljes jogú meghatalmazottjaként előterjesztett egy általa a Parád-Mátrai Bányatársulat térképéből kimásolt, és önző céljaiknak megfelelően megváltoztatott fektetési térképet. Megbízójának úgy kért négy új bányamértéket adományozni, hogy ezzel a Parád-Mátrai társulatot, amely a bányászatra addig már 10.000 frt-ot fordított, kisemmizték, és jövőjétől megfosztották. Az ügyben eljáró bányabiztos törvénytelenül a javukra döntött ahelyett, hogy az 50. § szerint elutasította volna Vrányi György bányatelek-adományozási kérelmét, mivel az ő fektetési térképe az eljárás alatt, mindössze nyolc nappal a helyszíni bányabejárás előtt utólagosan nyújtottak be. Az előbbieken kívül még máshol is megszegték a bányatörvény előírásait: a műrevalóság kétséget kizáró megállapításánál és a megszerzett jogok védelménél. Vrányi felmérője nem rendelkezett a műrevaló ércelőfordulást bizonyító ércmintákkal, ezért ő a bányabiztos megtévesztésére a diluviális hordalékból vett malachites és termésréz-darabokat mutatott be. Az ún. zártkutatmányok tekintetében régebben jogos Parád-Mátrai társulatot meg sem kérdezték, hogy fenntartott bányamezejét kívánja-e, és ha