Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Vrányi György kísérlete a György-tárók megszerzésére

igen, miként kiméretni. A fektetési térképet eldugták, a felmérő pedig önkényesen átrajzolta, és egy újonnan felkutatott telér létezésének elhiteti sével lefoglalta a György-telér mélységi részét. Az előbbi kifogásokat, amelyekből világosan kitűnik, hogy Vrányi megtévesztéssel, megvesztegetéssel, csalással és a bányatörvényekbe ütköző módon szerzett előnyöket a többiekkel szemben, Roykó János, a Parád-Mátrai társulat meghatalmazottja tárta fel 1855. október 25-én Kompokon leírt panaszában. Az esetet követően a Parád-Mátrai Bányatársulat a bányatörvények figyelembe nem vétele miatt kérte a jogviszony helyreállítását, az 1855. szeptember 12. előtti állapot szerint új tárgyalás megtartását, és azt is, hogy ezt a Selmecbányái bányahatóság pártatlan bizottsága végezze el. Az ügy kivizsgálása viszont évekig elhúzódott. Természetesen a Vrányi György erőszakos és jogtalan fellépése miatt bekövetkezett bányaigazgató-válság az érdekelt bányatársulatok működésére is súlyosan kihatott, s a kohósítás sikertelenségén kívül főként ez lehetett az oka annak, hogy bányáik javarészét 1856-tól bányahatósági engedéllyel szüneteltették. Vass Elek szerint 1857-ben a Pest-Mátrai Bányatársulat bányáinak legtöbbje részben a barnaszén-használatra alapozott, de 1855-ben a kedvezőtlen eredményekkel végzett olvasztások, részint pedig az igazgató- és vezetőségváltás miatt szünetelt. Vrányi György és a Pest-Mátrai Bányatársulat tartozásai miatt 1859ben per keletkezett Vrányiék és a Károlyi-uradalom között, amely csak Vrányi 1862 novemberében bekövetkezett halálát követően csak 1863ban zárult le egyezkedéssel. Vrányi még 1861-ben összes bányatelepeit beleértve most a Pest-Mátrai Bányatársulatét is - azok üzemi és lakóépületeivel, valamint érckészleteivel együtt 800 darab új részvényért, amelyek együttes névértéke 40.000 frt volt, adta át a Mátrai Bányaegyletnek. Egy 1863. március 4-i levél szerint Vrányi 800 darab egyleti részvényét korábban a testvérére akarta átíratni a budai bányakapitányságnál, s a Károlyi-uradalom e részvényekből kívánta fentebbi peres követeléseit kielégíteni. Ez a levél megemlíti, hogy 1863-ban egy Vrányi-féle kuxáért, 2-3 mátrai bányaegyleti részvényt adtak.

47 Azért is kaphattak igen jó árat a bányáért, mert a társulat bányászati szakértője, R. A. Schmidt miniszteri titkár igen kedvező véleményt adott róla, amely részben az ércelőfordulások félreismerésén alapult, miután mindenütt csak a dúsércek fémtartalmát adta meg, viszont a szegényércek és a kőzetek fémtartalma ismeretlen maradt. Végezetül megállapítható, hogy Vrányi György erőszakos, kapzsi és eszközökben nem nagyon válogatós egyéniségével kezdetben az előmozdí-