Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az ércbányászat kezdetei a recski Lahócában

cesedésbe mélyített Katalin-táró együtt képezték a Parád-Recsk környéki bányaművelés magvát és legfontosabb jövőbeni bányaobjektumait.

45 A Gömör-Lahócai Bányatársulat létrehozóit név szerint nem ismerjük. Még 1852-ben alakult meg ez a társaság, amely a Lahóca északi oldalán kezdett kisebb jelentőségű bányászatot. A legfontosabb feltárása az Istenadomány-táró volt. Ez a 20 ölnyire (38,0 m) kihajtott vágat három télért is harántolt. Közülük az első 1 öl széles volt, s átlag 12 font rezet és 7 lat ezüstöt tartalmazott bécsi mázsánként. A télért a mintegy 8-8 öl szélességben csapás mentén is feltárták. 7. kép. Károlyi György gróf (1802-1877) portréja. E vállalatnak 1857-ben 4 bányamértéke volt, amelyen az Istenáldás, János, Sándor és a Véletlen nevű tárók létesültek. A Sándor-kutató tárót is az Istenadomány-táró feletti nagyon dús fakóérces kvarcit-kibúvásra telepítették. Különösen sok dúsércet találtak az Istenáldás-táróban. Az itt termelt érc bécsi mázsáját 15 írt 8 kr-ért váltották be úgy, hogy az első érces köz (I. érctömzs) lefejtéséből nyert érc árából 18 hónap összes üzemi költségét ki tudták fizetni. A társulat gazdasági eredményei ezután