Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
Vrányi György bányaművei
egy tisztviselő ház és 2 nagyobb munkáslakás egy gyújtogatásból származó tűzvész következtében elhamvadtak.^ A Mátrai Bányaegylet még néhány évig folytatta itt a feltárásokat. Ezalatt a Péter-Pál-tárót 380 m hosszan kihajtották. Viszont Gyöngyösoroszi körzetében 1866 körül a művelést teljesen felhagyta, mivel a recski bányaműveletekre koncentrálta az erejét. Csak néhány bányajogosítványt tartott meg, s így az itteni ércbányászat közel fél évszázadig szünetelt. 39 Vrányi György bányamüvei Vrányi György pesti tőkés vállalkozó a Parádfurdő környéki bányatársulatok főrészvényeseként volt az 1850-es évek mátrai ércbányászatának tipikus és egyben egyik legaktívabb szereplője. Az ő közvetlen érdekeltségébe tartozott három önálló bányaművelet. Az első Recsk községtől D-re a Báj-patak völgyében 1853-ban adományozott, és 1854-ben felmérési jelekkel is kitűzött Aldáska-bányatelek volt. Az itt Ny-i irányban közel 75 m hosszan kihajtott Aldáska-táró több mészpátos ereszkét keresztezett, amelyekből változó nagyságban termésréz darabok kerültek elő. A táró szájától mintegy 8 méterre keresztezett, vastagabb kalcitéren 15 m mély aknát mélyítettek, miközben a kalcitérben lefelé termeltek folyamatosan kisebb-nagyobb termésréz darabokat hoztak a felszínre. A bányaműveletek során, túlnyomó részben az aknából kb. 7 q fémrezet nyertek, s több mint 2 q súlyban szép formájú, termésréz példányokat ajándékoztak el, nem csak az osztrák, hanem monarchia bányász szakembereinek, sőt még külföldre is. E ritka stufákbóX (termésréz ércdarab) Besztercebányán és Szomolnokon ismételten végzett próbák elemzései meghökkentően magas - 99 %-os Cu-tartalmat mutattak ki. Vass Elek szerint az akna 15 méterében a nyári időben miután légpangás állt be, a mélyítését a megfelelő szellőzés hiánya miatt abbahagyták. A bányászatnak itt sem az ún. elmeddülés (azaz a meddővé válás), hanem az 1855-ben a Pest-Mátrai Bányatársulatnál kialakult igazgatóválság vetett véget, s ezért a továbbiakban bányahatóságilag szüneteltették a működését. Valójában e különleges előfordulás miatt került az érdeklődés középpontjába Recsk és Párád vidéke, ezért látogatták sorra a XIX. század derekán az Osztrák-Magyar Monarchia neves geológusai és bányászai (Cotta, Adrian, Haidinger). POLLNER Jenő 1965. I. 28-30. CSIFFARY Gergely 1996. 35.
