Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az ércbányászat XVIII. századi előzményei Parád térségében

Az ércbányászai XVIII. századi előzményei Párád térségében Az ún. kelet-mátrai ércterülethez tartozó Párád és Recsk térségében középkori eredetű színesérc-bányászatnak nincs nyoma. E terület érces előfordulásainak kiaknázására a koraújkorban történtek az első kísérletek. 1767-ben Fazola Henriit* a korábban elkezdett érckutatási tevékenységét kiterjesztette a Mátrára is. Vele egy időben Verboth Keresztély és Demjány Mihály iglói bányászok is érceket kerestek. Az új kutatók megjelenésének hatására Fazola sietett megszerezni a szükséges bányahatósági jogosítványt. Ezért 1767. november 17-én a jászói bányakönyvbe bejegyeztette turzási jogát a Vörös vár-hegy en talált régi, beszakadt ércbányákra, meg a Fehérkő-hegyen lévő timsós forrásra. 1769. március 14-én jogosítványt szerzett a timsós forrás mellett fekvő ezüst- és rézércet tartalmazó bányahelyek kiaknázására. Még ugyanezen a napon a recski határban a Tárna patak mellett vasércbánya nyitására kapott engedélyt. 4. kép. Fazola Henrik (1730-1779) portréja}

5 (Wittmann Antal festménye, 1770 előtt.) 1779-ben Fazola Henrik halála után báró Orczy József, aki Parádot a Grassalkovichoktól bérelte, felülvizsgáltatta a bányakönyvekben a mátrai ércbányák birtokviszonyait, s október 17-én a Vörösvár-hegyen levő 14 Életrajzára lásd: CSIFFARY Gergely - PORKOLÁB László 1999. 9-54. 15 A festményt az egri Dobó István Vármúzeum Történeti Tárgyi Gyűjteményében 79.366.1. leltári szám alatt őrzik.