Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Az ércbányászat XVIII. századi előzményei Parád térségében

bányához rendelte fogadott bányászait. Orczy báró tevékenységével új szakasza kezdődött a mátrai ércbányászatnak. 1780 októberében Orczy báró megkezdte a parádi Vörösvár-hegyen található bányák művelését, egyelőre 6-8 bányásszal. A próbavizsgálatok kedvező eredményeire alapozva még ebben a hónapban egy bányatársulatot alapított, jórészt családi alapon. 1782-ben Meissner János volt a parádi bányamű felügyelője. Orczyék ekkor az Antal- és a József-tárót művelték, de a Bánya-völgyben még ezen kívül működött Hogh Pongrác Barbara nevű ezüstbányája. 5. kép. Ércbányász a 18. században. 1783. március 1-én Meissner jelentette, hogy a Vörös vár-hegyben gazdag ezüstlelőhelyre akadtak, ahol két bányásszal próbaásást végeztettek, s az év derekán már nyolc selmeci bányász robbantással művelte a bányát. 1785-1790 között növelte a Vörösvár-hegyen lévő bányáinak a számát, szerette volna a saját érczúzóját felépíteni, s ehhez mind több termeivényre volt szüksége. Orczyék a helybeli bányákban 1780-tól ezüst-, ólom- és rézércet fejtettek. 1785-ben két bányája volt Párádon: a József- és a Barbara-táró. A tulajdonos fokozatosan felhalmozta a zúzásra váró érceket: az 1785-1786.