Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Salgótarján és környéke települési formái

Erre a legtipikusabb példa Salgótarján fejlődése. A község valamikor a mai centrikus fekvésű római katolikus templom mellett keskeny, szerény utcasorból állott. Út menti település volt. Nem víz melletti, mint ahogy várni lehetett volna, ugyanis a völgy nagy része mocsaras volt. Még ma is nagyon áradásos a terület, annak ellenére, hogy ma már szabályozták a patakot. Tudniillik az ilyen erősen szaggatott hegyvidéken, ahol kivált most, sok a kopasz, fátlan rész, felhőszakadások alkalmával úgy kiont egy pár perc alatt a gyér vizű kis patak, hogy egész városrészek úsznak tőle. Az 1860-as évek idején azután a bányának a vonzó hatása alatt idetelepedett munkástömegek először is a centrális fekvésű magot növelték meg, hozzátelepülésekkel, hosszában, fel és le. Majd nem férvén el, a mai Kistarján helyére építkeztek. Ez a területrész a Pécskő tövén fekvő nagy kavicsos fekün van. Alacsony domboldalból áll, amely különösen a hegy alatt bizony értéktelen volt, sőt, sok helyt hasznavehetetlen. Ide épültek aztán az apró házacskák sűrűn egymás mellé, mint a parti fecskefészkek, de már valamivel rendesebben. Bizonyos rendszer szerint merőleges keresztutcákkal. Igaz, hogy a közlekedés szempontjából nem volt a hely túlságos szerencsés a nagy lejtő miatt. A további fejlődés következtében ez is mihamar kicsinek bizonyult a beözönlő nagy tömegek befogadására. Ezért a bányatársulat kénytelen volt több helyt kisebb-nagyobb kolóniákat építeni. EEK-re a József-táró alatt, ENy-on pedig a Károly- és József-akna mellett. Építettek ezen kívül még egy központi kolóniát is a régi faluval szemben, a patak túlsó partján. A kolóniák felé tart most a fejlődés üteme. Errefelé épül a község. Újabb fejlődési elemet visz bele a vasúti állomásnak messze délre való kihelyezése is, amely különösen a vasutasságot vonzza arrafelé. Különálló vasutastelep áll elő, ami csak a legújabb időben nőtt össze a község többi részével, a gyárak és a vágóhíd közbetelepítésével. Északkeleten a vasgyár épített egy különálló hatalmas telepet és munkáskolóniát, amely azonban hamarosan hozzáforradt a városhoz, annál is inkább, mert itt van a hegytörésen a nagy zagyvái rakodó is, a Rampa, ahogyan még ma is hívják.