Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Természeti viszonyok - A területi geológiája - Sztratigráfiai viszonyok

A felső telep csak a déli és délkeleti részeken fejlődött ki jól, s így ez a praktikusan vett főtelep itt. Kisterenye, Mátraverebély körül, a délnyugati részeken, megvan mindahárom telep (ti. északon a felső kettő nem fejlődött ki), de elég vékony és sok helyt gyenge kalóriaértékű, mert palás. Salgótarjántól északra az alsó főtelep egy fokozatosan kivastagodó homokkőpaddal két részre tagolódott szét, melynek következtében helyenként csak a felsőbbet szedték ki és csak később jöttek rá arra, hogy még alul is maradt a szénből, amit már nehezen, vagy nem is lehetett kiszedni. A közti rétegek közül az alsó telep fedőjében egy érdekes és jellemző, s kb. 10-15 méteres, az alján barna sávos palás agyag van, amelyet kanavásznak neveztek el. A széntelep fölött közvetlenül pedig néha érdekes Teredo-féle kagylók fúrásnyomait találni. A kanavász felett kb. 10 m vastag laza, szennyesfehér, szürke homokkőpad következik, amely a középső telep jellemző feküjét alkotja. A homokos-palás agyagban, a középső telep felett, de helyenként magában a telepben is, rengeteg Congeria van, amiről ezt congériás telepnek is nevezik. Más kövület is akad, például a csókási meddőhányóra felvezető sikló bevágásában cápafogakat találtak. Majd újból homokkő következik, a felső telep feküjét alkotva, szemben az alsó telep feküjével, amely agyag, vagy riolittufa. A felső telepben és a felette lévő homokos, majd agyagos rétegben is sok a Teredo, úgyhogy ezt teredós telepnek nevezték el, bár megesik az, hogy az alsó telep felett is vannak Teredok. Ezek a tengeri, főként brakkos kövületek arra vallanak, hogy a feküben még tisztán szárazulati térszínen újból erőt vesz a tenger apró ingadozások alakjában, míg a telepek maguk erősen édesvízi, legfeljebb lagunás képződményekre mutatnak, például teknősök vannak benne Mátraszelén. Ezzel végződik is a terresztrikus aquitáni korszaka, s a következő már általános tengeri kifejlődést mutat. 6. Az alsó-miocén felső szintjének, a burdigáliai alemeletnek első rétegcsoportját a salgótarjáni szénterületre jellemző, vékonyan palásodó homokos márgapadok, a cardiumos palák alkotják.