Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Természeti viszonyok - A területi geológiája - Sztratigráfiai viszonyok

Rétegösszetételük csak ritkán haladja meg a 20-30 métert. Jobbára félsósvízi kagylóknak, főleg Cardiumoknak köbeiéivel és lenyomataival vannak tele. Erre aztán egy 40-50, de helyenkint, különösen észak fele, a többi rétegek rovására 100 m-re is ki vastagodó, tisztán tengeri rétegösszlet, a pectenes homokkőcsoport települ. Egyes padjaiban a kevés más csiga- és kagyló- stb. fajokon kívül sok a francia burdigáliaira jellemző Pecten praescabriusculus Font. Megjegyzendő, hogy a távoli vulkáni kitörésekre valló vékony riolittufa-rétegek megtalálhatók a széntelepekben is, kivált a középsőben (Nagybátony, Mátraszele), továbbá a pectenes homokkőben is (Salgótarján). Sőt, még a rá következő slírrétegekben is vannak bőven. 7. A következő miocén alsó szintjét, a helvéciai alemeletet itt az érdekes, nagy függőleges és vízszintes elterjedésű, agyagosmárgás, mélyebb tengerre valló slírrétegek (a bányászok szerint echinoideás rétegek) képviselik. A déli régiókban, a Mátra hídjánál 400-500 m vastagságot is elérnek ezek (23. p. 36.), s hatalmas kiterjedésű, változatos fáciesű rétegesoportozatot alkotnak. Salgótarján szorosan vett területén azonban csak egy pár, mélyre lezökkent vetődési árokban (Károly-akna szénmezeje, Pécskő) maradtak fenn, melyek faunisztikailag is szegényesek (28. p. 89.). Magas fedőrétegeknek is hívják őket, mert már itt több száz méteres fúrás stb. kell a széntelepek eléréséhez. 8. A helvéciai és a középső-miocén felső alemelete, a tortonai közé esik, de már inkább a tortonaihoz lehet számítani (mert helyenkint benne lajtameszek és hasonló faunájú kövületes tufák vannak) a nagy középső-miocén vulkánosságot (riolittufák és piroxénandezitek). 9. Ezeket és a fedőjükben transzgresszíve települő felsőtortonai lajtamészkőféleségeket csak a mátra-cserháti területeken lehet észlelni. Ide kell számítani a Karancs és a Sátoros amfibólés biotitandezit-lakkolitjait és apofízáit. 10. A felső-miocén és az alsó- és középső-pliocén szintek területünkről, mely már ez időben szárazulat volt, s így csak pusztulás volt rajta, hiányoznak.