Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

V. Az erdélyi bányavidékekre vonatkozó források

1315. - I. Károly oklevele szerint a Losonczy István fiának, Dénes mesternek hagyatékában szereplő, de meg nem nevezett erdélyi „aranybányák és urburák közösségben hagyattak". FCD Vm. kötet, 1. rész 556-557., Wenzel 1880. 135. 1326. - I. Károly a Dés, Torda, Székakna és Kolozsakna sóbányáiból termelt só tizedét adományozza az erdélyi káptalan részére (quod decimae salium de Székakna, de Kulusakna, de Désakna, et de Torda sibi et Ecclesiae suae). FCD Vm. kötet, 3. rész 91-94. 1336. március 25. - I. Károly az erdélyi pénzverő kamarát 1 évre bérbe adja Chempeliny Endre mesternek 1.000 márkáért, egyidejűleg eltörli az évenkénti pénzbeváltási kötelezettséget és a pénzújítási nyereség (a kamara haszna, lucmm camerae) helyett bevezeti a telekadó jogintézményét. Hóman 260., Szekfű 12-15., Benda I. kötet 204. 1344. - I. Lajos arany- és ezüstbányászatra vonatkozó bányászati jogot adományoz erdélyben „Magister Iacobus, filius Nicolai, filii Botiz, Nicolaus et Stanislaus, filii Ioannis, fratris eiusdem Botiz, et Marcus, filius Stephani, filii Marcus " részére. FCD IX. kötet, 1. rész 195-196. 1362. - I. Lajos a veszprémi káptalan részére kiadott adománylevelében említi az erdélyrészi királyi sók kamarait (Corniti Camerarum nostrorum salium Transyluanorum), amelynek hatáskörét képezi a sótermelési és sóárúsítási monopólium jövedelmeinek kezelése, a sótermelés, szállítás, raktározás és értékesítés irányítása. A kamara élén az erdélyi sókamarák ispánja (comes camerarum salium partium Transyluanarum) áll, aki a sókamarát a királytól bérli évente meghatározott pénzösszeg lefizetése ellenében. Ilyen kamaraispán volt pl. az a Szerecsen Jakab mester 1365-66-ban, aki több alkalommal bérelte a pécs-szerémi pénzverő kamarát is. FCD IX. kötet, 2. rész 145., IX. kötet, 3. rész 310-311., 314. és 489., IX. kötet, 4. rész 337., IX. kötet, 7. rész 433., Hóman 237-238.