Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
V. Az erdélyi bányavidékekre vonatkozó források
1374. - A váradi püspök oklevelet állít ki a Belényesen (Bihar vármegye) működő ezüstbányáról. FCD IX. kötet, 4. rész 595-596. 1375. december 6. - I. Lajos király stamtumban szabályozza, hogy Vízakna, Désakna, Székakna, Torda és Kolozsakna sóvágóinak szabad költözködési joguk nincs, hanem oda vannak kötve ahhoz a sóbányakamarához, amelyben alkalmazzák őket. Iványi 1911. 1393. - Zsigmond király arany- és ezüstbányászatra vonatkozó bányászati jogosítványt adományoz a Maróthi család részére, annak „Pálélése" nevű birtokára (Arad vármegye). Wenzel 1880. 120. és 431-432. 1393. - Zsigmond király az erdélyi sókamara élére Verebi Pétert állítja. Az okiratban rendelkezik arról, hogy a Tisza vidékét egészen a Zagyva folyóig máramarosi sóval, a Száva folyótól jobbra eső részeket tengeri sóval, az ország többi részét pedig erdélyi sóval kell ellátni. Ezen kívül felsorolja az I. Lajos király által létrehozott régi sókamarákat (erdélyi, vízaknai, máramarosi, szatmári, kassai, várkonyi, budai, pesti és székesfehérvári kamarák), valamint az új sókamarákat (trencséni, nagyszombati, pozsonyi, győri, soproni, vasvári, zalai, zágrábi, körösi és kevei kamarák). Bánya 104. 1397. november 1. - Zsigmond király szabályrendeletet ad ki az erdélyi sókamarák számára, melyben elrendeli, hogy a vízaknai és máramarosi sókamarában a só ára mázsánként 100 nagyobb dénár legyen, és meghatározza az országban levő sókamarák területi illetékességét, valamint előírja, hogy a mármarosi sót a Tisza és a Zagyva folyókon túl nem szabad szállítani. Ha pedig valaki mégis továbbvinné, az elveszíti sóját és egyéb javait. Wenzel 1880. 436-439., Iványi 1911. 1422. május 28. - Az erdélyi káptalan előtt Szántói Laczk Dávid, illetve Martonfalvi Greb János és fiai Doboka és Kolozs várme-