Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források
Az 1. cikkely szerint a bányaváros bírája és tanácsa egy esküdt bányamestert (pergmaister) 59 és egy esküdt ércfelosztót (tayler) 60 választ, akik csak feddhetetlen emberek lehetnek. A 2. cikkely biztosítja, hogy minden bányamű, amelyet a bányamester a város pecsétjével korábban adományozott 61 , továbbra is addigi birtokosánál marad. A 3. cikkely rendelkezik az új bányák megnyitásának és adományozásának rendjéről, mely szerint ha valaki a város tanácsa és a bányamester előtt 3 márka ezüsttel bebizonyítja, hogy új érceiöfordulást talált, annak adományozható a telér csapása szerint a lelő ponttól előre és hátra 3,5-3,5 lehen, szélességben pedig a fedübe és a fekűbe l-l lehen. Ha több pályázó tart igényt ugyanarra a területre, a bejelentés elsőbbsége határozza meg az adományozás elsőbbségének jogát. A 4. cikkely rendelkezik arról, hogy ha valaki bányákat vagy tárókat műveletlenül talál, ezeket hat vasárnapon egymás után nyilvánosan ki kell hirdetni, és ha a hetedik vasárnap is elérkezik anélkül, hogy e bányákban dolgoznának, akkor az esküdtek és a bányamester ezeket a bányákat az értük jelentkezőnek szabadon odaadhatják. 62 Az 5. cikkely szerint, ha az örökös táró vízhúzóval (Wasserseyge) rendelkezik, és világítóaknákkal (Lichtlöcher) is kellően el van látva, és egy éven belül benne legalább egy bányaöl hosszúságban haladtak a fejtéssel előre, a tulajdonos birtokában marad A bányamester - aki a városi tanácsban a bíró után a legrangosabb személy volt - bíráskodott a bányák, bányatársaságok és a bányamunkások ügyeiben, illetve végezte a kutatások és bányatelkek adományozását. 60 Feladata volt, hogy igazságosan felossza a termelt ércet a bányatársak között. 61 A rendelkezés szerint a bányamesteri tisztség már a jogkönyv megalkotása előtt is létezett, és a bányamesterek feladata volt korábban is a bányák, bányatelkek adományozása. 62 A rendelkezés arra utal, hogy a jogkönyv összeállításának idején gyakorta lehetett elhagyott bányákat találni, ami összecseng azzal, hogy a jogkönyv és a város privilégiuma közvetlenül a tatárjárás utáni időkből származhat (1. a 19. sz. lábjegyzetet).
