Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)
II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források
1388. - Az említett De Raba Péter és Sartor Péter bányabirtokvitájában hozott ítélet szerint a víz szintjét a „flache Marchscheid" A?> alkalmazásával meg kell jelölni, és ami az alatt található, az De Raba bányabirtokához, ami pedig e felett, az Sartor bányabirtokához tartozik. A víz elvezetésének ellenértékeként a határszint felett kitermelt érc 1/7-ét De Raba és társai részére ki kell szolgáltatni. A felek között a fentiek szerint létrejött egyezség biztosítására az ítélet kikötötte, hogy „aki azt megszegi, az 100 márka tiszta ezüstben fog a király javára elmarasztaltatni". Wenzel 1880. 267., Szitnyai 1884. 29-31., ABT I. kötet 29., Paulinyi 1933. 42. 1447. - Selmecbánya városa óvást nyújt be az országgyűléshez Bélabányának - Selmecbánya város birtokának - a sasköi váruradalmához történő elcsatolása ellen. Wenzel 1880.441-442. 1453. - V. László megerősíti Bélabánya város jogosítványait. Ez a privilégium az első lépés Bélabánya önálló bányavárossá válásához. 1466. március 25. - Mátyás király rendeletben szabályozza Bélabánya (Feyerbanya) önállóságát és végleges elszakadását Selmecbányától. Ezzel az alsó-magyarországi bányavárosok száma hétre növekszik. Wenzel 1880. 42-43., ABT I. kötet 52. és 64-65. 1496. június 15. - EL Ulászló megerősíti Bélabánya (Feyérbánya) város korábban megsemmisült kiváltságlevelét, és olyan bányavárosi jogosítványokkal ruházza fel, melyekben Körmöcbánya részesült. Szitnyai 1882. 132. Szitnyai József „lapos határvonalnak" fordította, de a szövegkörnyezetből inkább arra lehet következtetni, hogy a két bányabirtoknak a bányavíz nyugalmi szintjében meghatározott vízszintes elválasztó síkjáról lehet szó.
