Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai

zed illeti meg, továbbá az országban bárhol szabadon nyithat bányákat, és az azokból származó jövedelmeivel szabadon rendelkezhet. Az oklevelet 1365-ben I. Lajos, majd 1397-ben Zsigmond átírja és megerősíti. FCD V. kötet, 3. rész 158-161., DC. kötet, 3. rész 465-468. és 470488., X. kötet, 2. rész, 506-518. 1417. és 1418. - Zsigmond a korábbi oklevelekhez hasonlóan újabb oklevelekben rendelkezik az érsekség jogosítványairól. FCD X. kötet, 5. rész 789-790. és 6. rész 100-103. 1452. január 1. - Hunyadi János kormányzó Dénes esztergomi érsek panaszára - mely szerint a nagybányai kamarások a neki járó pisetumot („vulgo nehezek") nem szolgáltatják ki -, meghagyja a nevezett kamarásoknak, hogy a pisetumot az érseknek adják ki, mert az őt a korábbi magyar királyok adományából megilleti. MOL 2001. DL 25025. 1520. május 21. - Oder Veit Selmecbányái polgár levelet intéz Thurzó Elek kamaragrófhoz az esztergomi érsek által a bányavárosoktól kívánt tízed tárgyában. MOL 2001 DL 47357. 3. A sójövedekre (saláriumra) és sószállításra vonatkozó fontosabb dokumentumok Ezek az adományi évelek - bár a sóbányászatra vonatkozóan kevés információval szolgálnak - rendkívül fontosak abból a szempontból, hogy körvonalazzák a 11-13. század sószállítási és sókereskedelmi szervezetét, amely a királyi sógazdaság szervezetén kívül ebben az időben néhány kiváltságos egyház (aradi, bisztrai, egri, nyitrai és pannonhalmi), valamint Makár bán fia Tamás jogosítványain nyugodott. Az erdélyi sóbányákban termelt só nagybani forgalmazásában csak a különleges királyi jogosítvánnyal rendelkezők részesedhettek, de még az ő vállalkozásuk keretei is korlátozva voltak, ugyanis csak meghatározott mennyi-