Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században
A SELMECI BÁNYÁSZATI AKADÉMIA ÉS A FRANCIA-MAGYAR BÁNYÁSZATI-KOHÁSZATI KAPCSOLATOK A18. SZÁZADBAN Szűkebb szakmai körökben általában ismert az a tény, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk egy szakaszán - a 18. század utolsó harmadában - a magyar és a francia bányászatikohászati tudomány igen élénk kapcsolatba került egymással. Általában köztudott az is, hogy ebben a kapcsolatban a magyar bányászat és kohászat adta át - francia érdeklődésre - a több mint félévezredes munkája során kikristályosodott szakmai tapasztalatait. Mintegy száz esztendeje adtak hírt először Magyarországon e kapcsolatok két csúcspontjáról: Delius selmeci profeszszor bányamüveléstanának párizsi kiadásáról (1778) 1 , valamint a selmeci bányászati akadémián kialakított öntevékeny laboratóriumi képzés átvételéről az új típusú francia műszaki felsőoktatási szervezet oktatási módszereinek kialakításánál (1794) 2 . A puszta tényközlésnél többet azonban csak a közelmúltban megjelent tanulmányok publikáltak. Gyulay Zoltán mutatott rá a francia részről megnyilvánuló érdeklődés intézményes jellegére 3 , e cikk szerzője pedig Delius francia kiadásával kapcsolatos körülményekre vonatkozó addigi kutatásai eredményeit foglalta össze tanulmányaiban 4 . Bár a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok története további kutatásra vár, s nyilván tartogat még meglepetéseket, már az eddigi eredmények alapján is biztonsággal megállapíthatjuk, hogy e kapcsolat nem véletlenszerű, nem egy-egy alkalomra korlátozódik, hanem a francia bányászat és kohászat fejlődési és tervszerű fejlesztési folyamatának szerves része. Erről tanúskodik a francia bányászat és kohászat 18. századi története. A francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok kezdetei A magyar bányászat és kohászat jó híre már korán felkeltette az iránta való érdeklődést Európa számos országában, köztük Franciaországban is. (Az amerikai arany 16. századi beáramlását megelőző három-négy évszázadban Magyarország Európa vezető aranytermelő országa volt: a 13-14. századi Európa aranytermelésének 80-90 %-át adta; ezüsttermelése ugyanekkor a második-harmadik helyen állt Európában; a magyar réz jelentős szerepet játszott az európai piacokon a középkor folyamán, a 16. században - a Thurzó-Fugger vállalkozással pedig - vezető szerephez is jutott.) 5 1452-ből magyarországi bányászok jelenlétéről tudunk Angliában. 1488-ban ///. Iván moszkvai nagyfejedelem Mátyás királytól kér nemesfémbányászathoz és kohászathoz értő mesterembereket. Franciaország legrégibb bányatörvénye, VI. Károly 1413. évi rendelete, az országban dolgozó idegen országbeliekről szól; a lyonnais-i és beajolais-i ezüstólom-rézbányák 1455-56-ból fönnmaradt bérlistái - németek mellett - magyar bányászok nevét is megőrizték; XI. Lajos 1471. évi bányatörvényében a példamutató országok sorában a magyar királyság követi az első helyen említett Németországot 6 . A 16. században meginduló bányászatikohászati szakirodalom klasszikusai, Agricola, Ercker stb. műveikben számos helyen ismertetik, illetve hivatkoznak a magyar bányászat-kohászat technikai és technológiai eredményeire. A Magyarországon járt francia diplomaták érdeklődését is érthetően fölkelti bányászatunkkohászatunk: Pierre Choque de Bretagne (1502) Erdély virágzó arany- és ezüstbányászatáról emlékezik meg, 7 Jacques Bongars (Bongarsius) pedig beutazva a felvidéki, a szatmári és az
