Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században

erdélyi bányavárosokat (1585) arra a megállapításra jut, hogy nincs talán a világon ország, amely olyan gazdag lenne természeti kincsekben, mint Magyarország. Különösen a nemesfémtermelés és az ásványvizek gazdagsága ragadja meg.

8 Jean Baptist Morin matematikus és csillagász 1615-ben tanulmányozza az alsó-magyarországi bányákat és részletes leírásukat publikálja.

9 Montesquieu, aki fiatal korában behatóan foglalkozott fizikai kérdésekkel is, magyarországi tartózkodása során (1728) meglátogatja Körmöcbányát, Selmecbányát, Besztercebányát és Újbányát is. Itt szerzett műszaki-természettudományi tapasztalatairól - az úrvölgyi rezet tartalmazó forrásokról, a kontinens egyik első, Újbányán működő gőzgépéről („tűzgépéről") - három tanulmányban számol be Franciaországba való visszatérése után.

10 A bányászat-kohászat újjászervezése Franciaországban A 18. században kialakuló francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok azonban egészen más természetűek mind indítékaiban, mind pedig szakmai-tudományos jellegükben, mint az említett müveit érdeklődők utazásai. A monarchikus állami berendezkedésű Franciaország gazdasága túlnyomórészt mezőgazdasági alapokon nyugodott, bányászatban és kohászatban nem tartozott a kiemelkedő országok közé.

11 Az iparfejlődés kibontakozását felülről jövő, központi állami intézkedésekkel kívánták felgyorsítani. Alapvető követelmény volt a hazai szenes vastermelés megteremtése. (A század közepén a belga és angol szén, valamint a hamburgi és svéd vas kedvezőbb áron került forgalomba, mint a hazai.) A francia bányászat és kohászat kifejlesztésére irányuló jószándékú törekvéseknek azonban leküzdhetetlen akadálya volt a francia nyelvű szakismeretek és a francia szakemberek hiánya. Nemcsak a bányászat és kohászat felső szintű irányításában, hanem a közvetlen termelésben is - a mérnök-technikustól a szakmunkásig - hiányoztak a hozzáértő hazai szakemberek. Franciaországnak ismét a külföld eredményeire kellett támaszkodnia. A központi állami törekvések az 1740-es években két intézkedésben csúcsosodtak ki. 1741-ben a francia bányászat állami ellenőrzés alá helyezésekor megszervezik az „Administration des Mines"-t, egy 1744-ben kiadott rendelet pedig a kőszénbányák nyitását előzetes hatósági engedélyhez köti, s egyúttal kimondja, hogy bányajogosítvány másnak is adományozható, nemcsak a földtulajdonosnak. Már ekkor felmerül a bányászati-kohászati szakemberek képzésének szükségessége, de egyelőre - oktatók, oktatási tananyag és tanítványok hiánya miatt ennek megvalósítására nem gondolhatnak. A hadsereg műszaki kádereinek képzésére a század első felében több hadmérnöki iskolát alapítanak, köztük a - leghíresebbé vált - méziéres-i tanintézetet (1748), s a félig katonai jellegű „École des Ponts et Chaussées"-t (1747).

12 Egyelőre ebben az utóbbi iskolában nyílik lehetősége a bányászati adminisztrációnak - ösztöndíjas helyek révén - szakemberek kiképzésére. Az első két ösztöndíjas helyet - a francia bányászat felvirágoztatásában később kiemelkedő szerepet játszó - ifj. Gabriel Jars és Guillot-Duhamel kapja. Gyakorlati kiképzésükre a franciaországi bányák tanulmányozása nem látszik elégségesnek. („Meg kell tanulni a műszakilag előrehaladottabb idegenektől gyártási titkaikat és módszereiket, mégpedig közvetlenül a helyszínen, nem pedig könyvekből").

13 Ok ketten nyitják meg, 1757 és 1759 közötti utazásukkal azoknak a külföldi ösztöndíjas tanulmányútra küldött ifjú szakembereknek a sorát, akik Európa fejlett bányavidékeiről - köztük Magyarországról is - részletes és szakszerű beszámolókkal térnek vissza Franciaországba. Jars és Guillot-Duhamel 1758—59-ben tanulmányozta az alsó-magyarországi arany- és ezüstbányászatot és kohászatot, amelyről - Jars későbbi utazásainak tapasztalataival együtt az 1774-81 között megjelent háromkötetes müvükben számolnak be.

14 A harmadik kötetben