Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat az Árpádok korában (896-1301)

száma kellő mértékkel gyarapodhassak, mivel ezáltal őriztetik meg a királyi mél­tóság tisztelete. Ennélfogva mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen le­vélben foglaltak által, hogy mi a Lipcse közelében lévő Beszterceújfaluból való vendégeink számára, az ő kérelmükre azt a szabadságot engedélyeztük, hogy közös akaratból válasszanak plébánost, akit maguk fognak bemutatni a tisztelen­dő esztergomi érsek atyának, hogy ő erősítse meg az egyházuk számára [örökre szólóan]. Ezenkívül falunagyot, avagy bírót válasszanak maguk között a közös­ség határozatából és egyetértésével, aki egy év időtartamon keresztül marad meg és aki számukra minden ügyükben ítéletet fog hozni; s ők a mi Magyarországun­kon sehol ne tartozzanak más bíró előtt megjelenni [valamilyen ügy miattj. To­vábbá aranyat, ezüstöt és minden más fémet szerte az egész Zólyom vármegyé­ben a határaikon belül kutathassanak mind a földekben, mind pedig a berkekben, erdőkben és vizekben, s az alább írott határokon belül legyenek szabadok min­den haszonvételükkel, nem számítva a vadászást és a halak fogását. Továbbá az aranybányák után tizedet fizessenek, az ezüst és mindenmás fém után pedig a nyolcadik részt tartozzanak megfizetni. Továbbá minden ügyben, amely {pán/ia­dal útján} való eldöntésre ítéltetik, ha az a személy, aki vádolja őket, közülük, va­gyis az ő nemzetükből való és ugyanolyan szabadsága, akkor ama párviadalt ke­rek pajzzsal és kardokkal kell megvívni, amint azt a szászok szokása tartja. Ha pedig a személy külső állapotú lenne, akkor a párviadal módja a király ítéletére fog maradni. Továbbá senkinek a idézésére sem lesznek kötelesek a királyi ítélő­székre eljönni, hacsak nem különösen, a mi levelünk által lesznek megidézve és hacsak nem a mi jelenlétünk elé - vagy annak a jelenléte elé, akinek ezt biztos akaratból megengedtük - tartoznak majd állni. Ezenfelül az előbb mondott besz­tercei vendégeinknek megengedjük, hogy a mi felségünkön kívül senki ne tehes­sen beszállásolást reájuk, csak azok, akiket ők fogadnak be a saját akaratukból. Elhatározzuk azt is, hogy az időről-időre kinevezett zólyomi ispánoknak a jogha­tósága és törvénykezése alól tökéletesen szabadok és mentesültek legyenek. Azt is akarjuk, hogy földbér ürügyén senkinek se tartozzanak semmiféle kirovást, vagy adót fizetni. Továbbá a pénzek megújításának ideje táján a hozzájuk érkező pénzátváltóknak hét napon keresztül semmilyen hatalmuk sem lesz fölöttük az új pénz ürügyén; eltelvén pedig ama hét nap, mindazon joghatósággal rendelkeznek majd, amellyel Esztergomban vagy Budán rendelkeznek. Ezenkívül ha az törté­nik, hogy mi egy hadjáratra vagy hadi vállalkozásra személyesen megyünk, akkor ők illendő módon felfegyverkezve, a mi zászlónk alatt ugyancsak tartoznak majd jönni. Ezenfelül megengedjük az előbb nevezett besztercei vendégeinknek, hogy a vám tekintetében ama szabadságnak örvendjenek, amelynek a mi Selmecbá­nyái vendégeink örvendenek, s azon túl szerte az egész Magyarországunkon senki semmilyen terhet ne rakjon reájuk. Ezenkívül - hogy rövid úton sok dolog elvégeztessék - a gyakran mondott vendégeinknek adományozzuk a tulajdon használatukra szükséges szántóföldet, erdőket és réteket, s ezekben senki ne merészelje háborgatni őket. Hogy pedig a határok, vagyis a határvonalak tekinte­tében ne keletkezzék a jövendőben kétség, perlekedés vagy tévedés, ezért hí­vünk, Baas mester által elkülöníttettük és ebbe az írásba nevezet szerint belevé­tettük azokat úgy, ahogyan sorban elkülönülnek egymástól: az első határ a Ga­ram folyótól kezdődik azon a helyen, ahol az Udurna folyó beleömlik a Garam fo­lyóba; majd felfelé halad ugyanabban az Udurna folyóban egészen addig az útig, amely Turócra vezet. És abban az útban tart észak felé. Onnét egy nagy hegynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom