Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat az Árpádok korában (896-1301)

az oldala alatt elmegy egészen addig a folyóig, amelyet Szelnice néven neveznek, s abban leereszkedik egészen az előbb mondott Garam folyóig, s átkel ezen a folyón valamely sziget mellett és felhág egy magas hegyre, s onnét visszafordul a hegy gerincén az előbbi határjelig, ahol az Udurna folyó beleömlik a Garam folyóba, s ott bevégződik. - Ezenfelül nekik adományoztuk örökjogon és szabadon való birtoklásra azt a rétet, amelyet Várrétének neveznek. Hogy tehát ezek az előrebocsátott dolgok elnyerjék az örök érvényüség erejét és az idők előrehaladtával senki semennyire se vonhassa hiábavalóságba őket, kiadtuk a kettős pecsétünk erejével megerősített jelen oklevelünket. Kelt szeretett hívünknek, Smaragd mester fehérvári prépostnak és udvarunk alkancellárjának a keze által, az Úrnak 1255. évében, uralkodásunknak pedig a huszadik esztendejében. (Knauz: Monum. Sig. 1.1874.426-427. p. Ford. Tóth Péter.) 1268. István kalocsai és bácsi érsek kiváltságlevele Rimabánya vendégeinek a számára. A kiváltságlevél szövege a következő. István, az isteni könyörületességből a szent kalocsai és bácsi egyházak érseke mindazoknak, akik a jelen oklevelet látni fogják, üdvöt az Úrban. Mindenkinek a világos tudomására hozzuk, hogy mi a Rymua-i aranybányai már összegyűlt és ezután összegyűlő vendégeink számára ezt a szabadságot engedélyeztük: hogy legyen teljes és szabad lehetőségük falunaggyá választani maguk között azt, akit akarnak, s őneki legyen hatalma valamennyi ügyüket - mind a nagyobbakat és mind a kisebbeket, mind a bűnügyeket és mind a polgári ügyeket - kivizsgálni és kinyomozni; s hogy az ispánunk helyettese az ő ügyeik megismerésébe ne avatkozhassak be, csupán abban az esetben, amikor ezen falunagy úgy látja, hogy ő esküdt polgáraival együtt sem elegendő valamely súlyos ügynek, amely felmerült, a megismerésére. Továbbá legyen joguk az egyházukba bevinni papnak azt, akit akarnak és akit a saját nyelvükön beszélőnek, tisztességesnek és minden kifogás fölött valónak találnak. Továbbá ha az történnék, hogy közülük valaki, akinek nincsen házam emberölést vagy valamilyen más gonosztettet követ el, akkor ha ő elmenekülne, sem a vendégét, sem pedig az atyafiait nem szabad a törvény elé idézni vagy emiatt büntetéssel sújtani. Továbbá, hogy sem a mi emberünk, sem bárki más nem idézheti őket levél nélkül, egyszerű pecsét által, csak a mi különleges levelünk által. Azt is megengedtük és kegyelmesen engedélyeztük a számukra, hogy ha valaki közülük egy teljes ekealja szántóföldet birtokol, akkor minden egyes esztendőben egy unciát tartozzék fizetni nekünk, a fél ekealja nagyságút birtokló három pondust; azok pedig, akik földet nem szántanak, két pondust fizessenek mindegyik telek után. Az említett terragium fizetése pedig olyan módon és abban az időben legyen, ahogyan és amikor a Rymua-i ispánságunkban lakozó más népek szoktak fizetni: úgy azonban, hogy a falunagy és tizenkét közülük való tisztségviselő szedje be közöttük a terragiumot és fizesse ki a mi adószedőnknek, aki abban az időben hivatalban lesz. Továbbá erdőink őrzői ezen