Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat és kohászat a Felvidéken a magyarok évezrede alatt

BÁNYÁSZAT ÉS KOHÁSZAT A FELVIDÉKEN A MAGYAROK ÉVEZREDE ALATT A rendelkezésemre álló szűk terjedelem miatt, természetesen csak vázlatosan ismertethetem a témát. Mindmáig nem ivódott be a hazai szakmai köztudatba, hogy a bányászat és a kohászat a kezdetektől a 19. század derekáig meghatározó erőként szerepelt az ország gazdasági életében és egyetlen nagyiparként meghatározó erő volt az ország ipari fejlődésében, a műszakitermészettudományos felsőoktatás, tudományos kutatás és gondolkodás létrejöttében. Később mindezek magyarrá válásában. A történeti Magyarországon öt nagy nemes- és színes ércbányászati terület volt: a Magyar Érchegységben a Garam vidékén az ún. Alsó-Magyarország, a Gömör-Szepesi Érchegység körzetében az ún. Felső-Magyarország, az Avas-Gutin hegység vidéke Nagybánya központtal, az Erdélyi Érchegység klasszikus bányavidéke, végül a Déli Kárpátokban Krassó-Szörény és Hunyad. Kősóbányászat Erdélyben és a Máramarosban folyt számottevő mennyiségben. A vastermelés súlypontja a 10-12. században a Nyugat-Dunántúlon és az észak-borsodi területen, majd a nagyipar kibontakozásának korában, a 18-19. században, Gömörben és a Szepességben, hozzá kapcsolódva Borsodban és Nógrádban, valamint a dualizmus korától a Déli Kárpátok ércvidékén volt. A kőszénbányászatban az 1867-es kiegyezésig a Dunántúlé a vezető szerep, amelyen aztán fokozatosan osztozott a következő évtizedekben a nógrádi, a borsodi és a déli-kárpátoki szénvidékekkel. A Felvidék a Kárpátok övezte ország gazdag bányavidékei között is az első helyen állt. A 19. század közepéig nemes- és színesfémtermelésével, ezután pedig a vastermelésben és a kősótermelésben vitt vezető szerepet. A dinamikusan fejlődő kőszénbányászatban a nógrádi és a borsodi medencék termelése vált országos jelentőségűvé. Rövid vázlatommal - amelyben a hazai történetírás korszakaihoz igazodom - öt kérdésre szeretnék választ adni a Felvidék bányászatával és kohászatával kapcsolatosan: mit, hol, menynyit és kik termeltek, továbbá mit jelentett ez az ország gazdasági életében? Az Árpádok kora (896-1301) A korszak bányászatára vonatkozó régészeti és írásos adatok rendkívül gyérek. Semmilyen bizonyíték nem került elő mindeddig arról, hogy a honfoglalók itt bányászkodással foglalkozó népet, néptöredéket találtak volna. Arany. Kifejezetten aranytermelésről csak a bocai völgyből, Rimabányáról, esetleg Rozsnyóról maradt fenn adat. Az általában előforduló tarkaércből (Au-Ag-Cu) azonban állíthattak elő aranyat. Erre utalnak a 12-13. századi vámtételek a „válató üveg"-ről (Scheid-Glas), amelyek az arany nedvesútoni, savas kinyerését tanúsíthatják ötvözetekből. Valószínű azonban, hogy selmeci és besztercebányai ércek akkor sem voltak aranyban gazdagok, s így a csekély mennyiségű aranyat benne hagyták az ezüstben, mellőzve a költséges válató eljárást. Intenzív arany-