Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

kezelése, katalógusainak összeállítása kifogástalan. Háromféle könyvjegyzék van, és pedig egy tárgy, egy szerző és egy tárgycsoport (pl. bányaüzem, méréstan stb. czím alatt) szerint összeállítva. Clausthalban a főiskola könyvtára és olvasószobája a főbányahivatali épület világos emeleti helyiségeit foglalja el; Berlinben a könyvtár és négy kisebb olvasószoba, az akadémia épületének közvetlen közelében levő, e czélra külön bérelt házban van. Nagyszerűen van a new-yorki Columbia University könyvtára berendezve és felszerelve." (20) Réz Géza korrekt tájékoztatásából az derül ki, hogy a magyar bányász-kohász alma mater könyvtára a nemzetközi középmezőnyben foglalt helyet: az USA-tól sokkal lejjebb, a németektől is valamennyivel, a szomszédos osztrák és cseh intézményektől pedig feljebb. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a pozíció a magyar műszaki könyvtárügyre ma is hízelgő lenne. Réz Géza hiányoló megjegyzéseit, a korszerű oktatáshoz szükséges szakirodalmi bázisért aggódó profeszszor jobbító szándékaként értékelhetjük. Egyes mai szerzők - nem tájékozódva kellően a témában és szakirodalmában - nem ismerik fel a selmeci akadémiai-főiskolai könyvtár állományának sem korabeli, sem pedig tudománytörténeti jelentőségét. (24) A történelmi Magyarországon két műszaki felsőoktatási intézmény volt, a budapesti műegyetem és a selmeci bányász-kohász-erdész főiskola. A selmeci volt az ősi, s a bányász-kohász szakterületek oktatása és művelése mellett - mivel rajta kívül más műszaki tanintézet nem volt - a kezdetektől oktatnia és művelnie kellett más, kapcsolódó szakterületeket is, elsősorban a gépészetet és a mérnöki építészetet. E két utóbbi szakterületen önálló szakemberképzést is folytatott, s okleveleket adott ki az 1870-90-es években. A műegyetem, 1870-es évekbeli kifejlődése után sem érintette, s nem érinti ma sem a műszaki tudományok és oktatás e két alapvető szakterületét: a bányászatot és a kohászatot. A „műszaki egyetemesség" tehát mind a műegyetem kialakulásakor, mind pedig ma csak a két (illetve ma már több) műszaki felsőoktatási intézmény együttesében nyilvánult, illetve nyilvánul meg. A két intézmény könyvtárainak esetében is ez a helyzet: az 1918 előtti időkre vonatkoztatva a műszaki szakirodalmi bázis egyetemességét csak a két könyvtár együttesében lehet keresni és meg is találni. A selmeci könyvtár állománya az ősi, 16-18. századi tudománytörténeti értéke összehasonlíthatatlanul jelentősebb, a műegyetemi könyvtár 19. századvégi állománya viszont lényegesen szélesebb és nagyobb, ahogyan szélesebb a műegyetemen oktatott és művelt szakterületek skálája a bányászatnál és a kohászatnál. Fejlődési ütemük és a gyűjtőkörüknek megfelelő állományfejlesztésük minősége között azonban - tételes vizsgálatok hiányában - nem lehet felelősséggel különbséget tenni. Természetes, hogy a kapitalizálódó magyar birodalom rohamléptekkel fejlődő székesfővárosának műegyeteme, amelyen ráadásul a műszaki szakterületek jóval szélesebb körét oktatják, jelentősebb anyagi dotációval rendelkezik az állományfejlesztésben, s így növekedési üteme is nagyobb, így van ez ma is a budapesti, a miskolci, a veszprémi és a soproni műszaki egyetemek tekintetében is. Az állomány és a könyvtári működés minőségére azonban csupán ebből következtetni nem lehet. Kevés volt-e az akkori Magyarországon az az összeg, amelyet a selmeci főiskolán állománygyarapításra fordítottak, vagy sem, döntsük el a Magyar Minerva - hozzávetőlegesnek tekinthető-adatai alapján. (23) Az évi gyarapodás értéke: MTA könyvtára 13.000 korona Országgyűlési könyvtár 16.000 korona Egyetemi Könyvtár 40.000 korona Műegyetemi könyvtár 42.000 korona Kolozsvári egyetem (múzeummal együtt) 23.000 korona Statisztikai Hivatal könyvtára 10.000 korona Selmeci főiskola 19.500 korona