Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Delius bányaműveléstanának jelentősége a francia bányászati-kohászati szakirodalom kialakulásában

Schreibemek ezzel a megállapításával nemcsak a francia, hanem a német és egyéb európai szakemberek is egyetértettek a mű megjelenését követő évtizedekben.

48 A bányászati kézikönyvek még a 19. század első felében is alapvető műként tárgyalják. A berlini K. J. B. Karsten, a 19. század első felének talán legnagyobb hatású bányászati-kohászati szerzője és folyóirat-szerkesztője, 1831-ben a következőket írja: „A bányászat számára legbecsesebb művet Delius bányatanácsos adta ki 1773-ban Bécsben."

49 Delius művét a bányászat-kohászat szűkebb körén kívül is számon tartották. Csak két példát emelünk ki: J. Beckmann már 1775-ben tizenegy oldalas tartalmi kivonatban ismerteti, elsősorban természettudományi és közgazdasági jellegű „referáló" kiadványában;

50 1807-ben az idős Jacquin (aki a bányászat-kohászattól már évtizedek óta elszakadt, s Európa-hírű kémikus-botanikus professzorként Bécsben működött), érdemesnek tartja levélben felhívni a tekintélyes lipcsei Annalen der Physik figyelmét Delius művének második kiadására.

51 (Itt jegyezzük meg, hogy 1792-ben szászországi könyvkereskedők igyekeztek megszerezni a mű további kiadásának jogát a bécsi udvari kamarától -, sikertelenül.)

52 Franciaországban, a francia bányászati szakirodalomban azonban egészen kivételezett helyet foglalt el Delius műve. Már az akadémiai bizottság jelentésében is utalnak rá, hogy Morand akadémikus hatkötetes szénbányászati monográfiájának tárgymutató kötetében

53 részletesen ismerteti és felhasználja Delius művét. Az 1779-ben megjelent, közel kétszáz oldalas kötetben összesen 47 témánál hivatkozik Delius eredményeire és véleményére, minden esetben a legnagyobb elismeréssel. Számos helyen csak egyszerűen utal Delius művére, mint olyanra, ahol a téma minden oldalról és kimerítően meg van világítva. Különösen a geológiai és bányagépészeti témákat emeli ki. Például: a Telérek címszó alatt 40 meghatározást közöl Deliustól, s megjegyzi: „Delius úr müve, mely rövidesen fordításban meg fog jelenni, minden ismeretet tartalmaz e tárgykörrel kapcsolatban." Delius bányagépészeti fejezeteit 18 címszó alatt ismerteti, elsősorban a szállítási berendezések és a különféle szivattyúk tárgyalásáról szól elismeréssel. (Itt jegyezzük meg, hogy az Annales des Mines még 1832-ben is, a bányászatnál használatos szivattyúkról, egy angol szerzőtől közölt terjedelmes tanulmányban Delius szivattyúkkal kapcsolatos munkásságát alapvetőnek tartja.)

54 A Bányászati művek címszó alatt Morand a következőképpen méltatja Delius művét: „... fennáll annak a kockázata, hogy a bányászat tisztán hagyományokon alapuló mesterség legyen; Delius úr müve azonban megismerteti velünk ezt a tudományt olyan tökéletesen, ahogyan az első feltalálói körében, a németeknél ismert." Delius könyve nemcsak a párizsi École des Mines-nek, hanem a később megszervezett geislauterni és pesey-i gyakorlati bányaiskolának is hivatalos tankönyve lett, s lényegében az maradt hat évtizeden át, Charles Combes művének, az első modern bányaműveléstannak megjelenéséig. Combes erről 1844-ben így emlékezik meg előszavának kezdő mondatában: „Az egyetlen teljes mû a bányászat tudományáról és gyakorlatáról, amely rendelkezésünkre áll, Delius 1773-ban Bécsben megjelent művének Schreiber általi fordítása."

55 A Delius-mü tehát fényesen betöltötte a francia szakirodalomban azt a szerepet, amelyet neki szántak, s amelyet vártak tőle. Bányamérnökök nemzedékei nevelkedtek fel rajta, elsajátítva nemcsak a szakma magas szintű ismereteit, hanem az ismeretek rendszerezésére irányuló következetes igényességet is.

56 A feltörekvő fiatal bányamérnök nemzedék aztán kapva kapott a nagy francia forradalom által teremtett lehetőségeken, s rövid időn belül megteremtette - a bányászat és kohászat központi irányítását végző Agence des Mines felügyelete alatt - a korszerű bányamérnökképzést (az École Polytechnique keretén belül) és a szakirodalom műveléséhez nélkülözhetetlen bányászatikohászati szakfolyóiratot, a Journal des Mines-t (1794). Az 1815-től Annales des Mines

57 címen megjelenő, immár kétszázadik évfolyama felé közeledő folyóirat a benne megjelenő publikációk színvonalával kivívta a bányászati-kohászati