Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Delius bányaműveléstanának jelentősége a francia bányászati-kohászati szakirodalom kialakulásában

tudományos világ elismerését, az École Polytechnique pedig - elsősorban új típusú gyakorlati és laboratóriumi oktatási rendszerével - a XIX. sz. elején sorra megalakuló európai műszaki egyetemek mintájául szolgált.

58 Jegyzetek [1] ARLET, G.: Essai sur l'histoire des Écoles des Mines. Les écoles nationales supérieures des mines. Paris, 1961.19. p. [2] ARLET, G.: id. m. 30. p. [3] LÉON, A.:.Histoire de l'éducation technique. Paris, 1961.19-22. p. [4] Pl. A. M. Lefebvre d'Hellancourt, a későbbi bányászati főfelügyelő 1782/83-ban egy évig tanul Selmecen. Journal des Mines, 38. T. 1815.460-464. p. [5] KOCH, M.: Geschichte und Entwicklung des bergmännischen Schrifttums. Goslar, 1963. 86-88. p. [6] Lásd a Selmeci Műemlékkönyvtár állományában. 1-18. Bd. Berlin, Stettin stb. 1762-1790. [7] Histoire de la science. Ed.: Daumas, M. s. 1. 1957. és Schmidt S.: A kristálytan története. Bp. 1911Romé Delisle: Essai de cristallographie. Paris, 1772. És Haüy: Traité de la minéralogie. Paris, 1801. [8] Histoire de la science. Ed.: Daumas, M. s. 1.1957.1074-75. p. [9] SCHLÜTER, Ch. A.: Gründlicher Unterricht von Hütten-Werken. Braunschweig, 1738. [10] GELLERT, Ch. E.: Anfangsgründe zur metallurgischen Chemie. Leipzig, 1751. és Anfangsgründe zur Probierkunst. Leipzig, 1755. [11] JACQUIN, N. J.: A selmeci bányászati akadémia első professzora 1764-ben megkezdett kohászatikémiai előadásainak vezérfonalául Gellert műveit használta. így alakult ki az az érdekes helyzet, hogy a szászországi Gellert művét Magyarországon két-három évvel hamarabb felhasználták a bányászkohász felsőoktatásban, mint szülőhazájában, Freibergben. Lásd Proszt J.: A selmeci Bányászati Akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban. Sopron, 1938. [12] HENKEL, J. F.: Pyritologia. Leipzig, 1725. 2. jav. kiadás. Leipzig, 1754. A francia kiadás Párizsban 1757-ben és 1760-ban jelent meg. [13] WALLERIUS, J. G.: Mineralogia eller Mineral-Riket. Stockholm, 1747. [14] LEHMANN, J. G.: Kurtze Einleitung in einige Theile der Bergwerck-Wissenschaft. Berlin, 1751. [15] BERGMAN, T. O.: Commentatio de tubo ferruminatorio. Wien, 1779. Francia fordítása 1788-ban jelent meg. [16] SWEDENBORG, E.: Regnum subterraneum sive minérale de ferro. Dresden, Leipzig, 1734. Franciául 1765-ben jelent meg. [17] CRONSTEDT, A. F.: Försök till Mineralogiens eller

Mineral-Rikets upställning. Stockholm, 1758. [18] BORN !.: Briefe über mineralogische Gegenstände, auf seiner Reise durch Temeswarer Bannat. Frankfurt, Leipzig, 1774. Angolul Londonban 1777, olaszul Velencében 1778-ban, franciául Párizsban 1780ban. [19] BORN I.: Über das Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Rohrsteine, Schwankupfer und Hüttenspeise. Wien, 1786. Franciául 1787-ben Bern-ben és 1788-ban Bécsben jelent meg. [20] JARS, G.: Voyages métallurgiques. 1-3. vol. Lyon, 1774-81. [21] Annales des Mines. 1. T. 1816.493-494. p. [22] JARS, G.: Metallurgische Reisen. 1-4. Bd. Berlin, 1777-1785. [23] Encyclopédie, on dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers. Paris, 1757. [24] REAUMUR, R. A.: Nouvel art d'adoucir le fer. Paris, 1762. A Description des Arts et Métiers sorozatában jelentette meg a királyi akadémia Reaumur halála után. A mű 1722-es első kiadása teljesen visszhang nélkül maradt. [25] BOUCHU, E. J.- COURTIVRON, G.: L'art des forges et fourneaux à fer. 1762. [26] JARS, G.: Différents procédés pour employer le charbon de terre dans la fonte des métaux et dans les usages domestiques. Paris, 1770. [27] GENSSANE, ?: Traité de la fonte des mines parle charbon de terre. 1-2. vol. Paris, 1770-76.