Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Magyarország ércbányászata a honfoglalástól az I. világháború végéig (topográfiai és gazdasági áttekintés

A szatmári részeken a legjelentősebb bányák a következő helységek határában voltak: Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagybánya (Kereszthegy és Veresvíz), Oláhláposbánya. A Magyar Érchegységben Selmecbányán (Szélaknán), Bélabányán, Bakabányán és Hodrusbányán voltak a legjelentősebb ezüstbányák. Erdélyben Ó-Radnán és az Erdélyi Érchegység említett aranybányáiból termeltek ki számottevő ezüstöt. A Gömör-Szepesi Érchegységben ebben az időben az ezüsttermelés már alacsony szinten folyt Gölnicbánya, Szomolnok, Igló, Svedlér, Szlovinka stb. kis bányáiban. Termeltek még kismennyiségű ezüstöt a bihari Rézbányán, a hevesi Recsk és Gyöngyösoroszi határában, valamint a máramarosi Budfalva környékén. Vasércbányászat A vasérctermelés - kis periódusú visszaesésekkel - igen jelentős fejlődést mutat: az 1860-as évektől a világháború kezdetéig hat-hétszeresére (kb. 1 millió t-ra) emelkedik. Kedvezőtlen volt viszont hazánk gazdaságára, hogy a termelésnövekedéssel együtt az Ausztriába irányuló vasérckivitelünk aránya jelentősen emelkedett: az 1870-es években a kitermelt vasérc 20 %-át, az 1900-as években már 40 %-át szállítottuk Ausztriába. (További 15-20 %-át Németországba exportáltuk.) A vasérctermelés területi megoszlásában - a korábbi évtizedekhez viszonyítva - nem volt változás. Továbbra is a Gömör-Szepesi Érchegység vidéke volt uralkodó: a termelés több mint felét, a 20. század elején kb. háromnegyedét szolgáltatta. További 20-25 %-nyi esett a délvidéki (vajdahunyadi és krassó-szörényí) területre. A hazai vastermelés a 19. század végére a nagytőkés vállalkozások kezébe került. A termelés 70-80 %-át 5-6 nagyvállalat és a kincstár tartotta kezében. Kiemelkedett a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt., mely a századfordulón egymaga a termelés mintegy harmadát-felét adta. Nem sokkal maradt mögötte a kincstár két nagy vállalatával (Vajdahunyad és Tiszolc) és néhány jelentéktelen üzemmel. Jelentős volt az osztrák tőke irányításával működő Osztrák-Magyar Vasúttársaság (Krassó-Szörény), az Andrássy-féle vasgyárak (Gömör), valamint a brassói részvénytársaság is. Egyéb ércek bányászata A 19. század közepére a hazai réztermelés rohamos csökkenése, a század végére teljesen eljelentéktelenedése a jellemző. Ennek okát a lényegesen olcsóbb dél-amerikai réz beáramlásában és a hazai tőkehiányban kereshetjük. Az 1860-as évek elején még évi 3-4.000 t körül mozgott nyersréz-termelésünk, a 70-es évektől a század végéig azonban fokozatosan 2-300 t-ra csökkent, s alig változott a világháborúig. A rézbehozatal 4-5-szöröse volt kivitelünknek (1894). A Felső-Magyarországi Bányatársulat 1869-ben már évi 600 t-t sem termelt, 1885-ben pedig mindössze 150 t-t. 1898-ban a társulat föloszlott. A korábbi réztermelő-helyekhez a mátrai rézbányászat csatlakozott (1861). Erdély nyersréz-termelése az 1860-as években 1-2001 közötti volt (Balánbánya). Fellendülést csak az I. világháború hadigazdálkodási intézkedései hoztak. Újranyitják, ill. hadikíncstári kezelésbe veszik a dobsinai, almaseli, misztbányai, szepesremetei és csetneki rézbányákat. Az alacsony szinten termelő magánbányákat a katonai bánya-felügyelőség vezeté-