Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Magyarország ércbányászata a honfoglalástól az I. világháború végéig (topográfiai és gazdasági áttekintés

se alá rendelik. Balánbánya, lloba, Alsószalánk, Rosztoka és Dobsina-Hollópatak. A kincstári rézbányászat teljesen jelentéktelenné vált: csak a Selmecbányái Erzsébet-akna és Kapnikbánya termelt. Rézérc-termelésünk a háború alatt mintegy húszszorosára emelkedett: 1700 t-ról 33.000 t-ra. A hazai antimonérc-bányászat föllendülésében jelentős szerepet játszott a Vasvármegyei érctelepek felfedezése az 1860-as években (Őribánya). A kelet-ázsiai antimonérc-telepek feltárása a századfordulón azonban megpecsételte a hazai antimonérc-bányászat sorsát. A háború kitörése előtt csak a csucsomi és az őribányai bányászat volt említésre méltó. A hadigazdálkodás alatt újranyitottak több bányát (Pernek, Aranybánya stb.), a működőkben pedig a termelést jelentősen fokozták (Őribánya, Csúcsom, Dubrava, Jászó stb.). Az antimonérc-termelés háromnégyszeresére emelkedett a háborús évek során. A mangánérc-bányászat magánkézben volt, jelentőségre csak a hadigazdálkodásban emelkedett: az érctermelés megduplázódott. Mangánércet bányásztak Pozsony vármegyében (Stomfa, Pozsonyalmás), a Szepességben (Szomolnok stb.), Sárosban (Lándzsásötfalu stb.), Gömörben (Csúcsom, Betlér stb.), a szatmári részeken (Felső-Vissó, Macskamező), Udvarhelyben (Vargyas, Száldobos, Magyarhermány, Erdőfüle), Hunyad vármegyében és a Bánságban. Úrkúton 1917-ben indult meg a termelés. Az ólomérc-termeiés döntő hányadát a kincstári bányaüzemek szolgáltatták: elsősorban Felsőbányáról, Kapnikbányáról és a Selmecbányái Erzsébet-aknából. A kohótermelésben is a kincstáré volt a vezető szerep: a Selmecbányái, a fernezelyi és a kohóvölgyi kohóüzemek termelése volt jelentékeny. Ólombehozatalunk átlagát számítva többszörösen meghaladta kivitelünket. A hazai higanytermelés szintje az 1860-as évektől a századfordulóig meredeken csökkent (évi 5-600 q-ról évi 6 q-ra). Az ötösbányai kohó üzembe-helyezésével (1899) a termelés évi 4-900 q-ra emelkedett. Ötösbányán dolgozták föl a Gömör-Szepesi Érchegység kisebb bányáiban termelt ércet. A század első éveiben Gölnicbányán is folyt - nem számottevő - termelés. A zalatnai bányaüzem a 19. század utolsó éveiben beszüntette működését. Nikkel- és kobaltérceket a 19. század utolsó harmadában Dobsina, Betlér és Rozsnyó környékén, valamint Igló mellett bányásztak. A termelt ércet exportálták. 1870-80 között a dobsinai ércek igen keresettek voltak az európai piacon. A tengerentúli gazdag érctelepek felfedezése az 1910-es évekre mintegy ötödére csökkentette a világpiaci árat, így a hazai bányákat sorra fölhagyták. A világháború alatt a dobsinai bányákat újra művelték. Cinkércet az 1870-es évektől a máramarosi Budfalván, a gömöri Pelsőcardón, Jolsván, Mártonházán és Sumjácon, valamint a Hunyad vármegyei Porkurán termeltek nem jelentős mennyiségben. Az ércet Belgiumba exportálták. Molibdénércet Rézbányán (Bihar), króm- és wolframércet a bánsági Tiszafa-Eibental vidékén bányásztak, de említésre méltó szintet csak a háborús években ért el a termelés. Bizmutot a szepesi Zavadkán, majd Rézbányán termeltek kis mennyiségben. Tellurt Selmecbányán - Európában egyedül itt - állítottak elő nagyobb mennyiségben nagyági (erdélyi) ércekből. Magyarországon az 1870-es években ismerték föl a bauxit-telepeket a Sebes-Körös völgyében a Bihar- és a Réz-hegység között. Ipari felhasználásukra az első lépés azonban csak a századforduló után történt: 1903-ban csekély tőkeerővel alakult meg a Jádvölgyi Alumínium Bányatársulat, melyet hasonló kis társulatok követtek. Hazai bauxitkészleteinkre a világháború irányította a figyelmet, mint a központi hatalmak egyetlen jelentős bauxit-vagyonára. Megalakult a kis társulatokat egyesítő Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. A hazai termelés 1916-17-ben ugrásszerűen emelkedik 171.000, ill. 128.000 t-ra. Az ércet Németországba szállítják, onnan alumíniumot kap a Monarchia hadiipara. 1916-ban bauxittermelésünk értéke a hazai bánya- és kohóter-