Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A földtan oktatásának kezdete (A földtan oktatása a selmeci bányászati-kohászati iskolában 1735)

szakmérnököket. A földtani ismeretek részletes oktatása az első szakba, a bányaművelő bányajogász szakba tartozott, de tekintettel arra, hogy az első tanévben mind az öt szak anyagát átfogóan feldolgozták a tanulók, valamennyi Selmecen végzett tanulót földtani ismeretekkel kellően felvértezettnek tekinthetünk. Az Instrukció meglepően szűkszavúan rendelkezik a bányaműveléstani, benne a földtani ismeretek oktatásáról. Igaz, hogy alapvetőként hangsúlyozza a bányaműveléstani ismereteket az összes többi szakterület számára, de nem részletezi az elsajátítandó tananyagot. (A bányaméréstan tananyagát 19, a kohászat-kémlészetét 18, az ércelőkészítését pedig 46 kérdéscsoportban részletezi.) Az Instrukció bevezető részének első pontjában (bányaművelés-bányajog) a következőket rendeli: „a tanulóknak közvetlen ismeretekkel kell rendelkezniük a bányán belüli és azon kívüli kőzetekről, valamint a hasadékok és telérek vonulatairól..." A minden szak részére egyaránt kötelező, hétről hétre ismétlődő bányajárásokról az Instrukcióban ezt olvashatjuk (8. pont): „...a bányaiskolai tanulók a bányamüveknek a bányahivatalnokok részéről elrendelendő hétről hétre való bejárásaiban mindenkor részt vegyenek, s tartozzanak és kötelesek legyenek mindamellett a bányamesterrel a bányára vonatkozó ügyekben discursust folytatni, s ezekből eredően az alája tartozó bányák belső állapotáról, annak természetes mivoltában tájékozódni, azokat bejárni, s ilymódon a hasadékok és telérek, nemes- és nemnemesérctelepek, nemkülönben a mindenféle érc- és kőzetfajták fölismerését és megkülönböztetését jól megtanulni, ezeknek a bányászati nyelvhasználatban szokásos elnevezéseiben eligazodni, s azt emlékezetükben jól megtartani. Azután pedig a továbbiakban az adott kőzet szerint tudjanak szakmányt adni, s maguk is törekedjenek dolgozni, melyhez a bányahivatalnokoknak jóakaratúlag lehetőséget kell biztosítaniuk, a bányamestereknek pedig hasonlóképpen szolgálatkészséget kell nyilvánítaniuk ehhez." Sokkal részletesebb képet alkothatunk azonban a selmeci földtani oktatásról, ha az Instrukcióban kötelező bányászati-kohászati tankönyvként előírt mű földtani fejezetét tekintjük át. A 6. pont a következőképpen rendelkezik: „A scholarok szakmai tudásuk erős fundamentumát a bányászati könyvek teljes figyelmességgel történő szorgalmas tanulmányozása révén rakhatják le; ezért a főbányahivatali igazgató gondoskodjék arról, hogy a bányaiskola részére ajánlott, kifejezetten idevágó tudományokkal foglalkozó authorok alább felsorolt műveit kincstári költségen szerezzék be; elsősorban a Corpus iuris et systema rerum metallicarum-ot, aztán Herttwig Christoph compendium formájában megjelent Berg-Buch-ját, továbbá Rösslertől a Speculum metal-lurgiae politissimumot, valamint Ercker Lazarus Aula subterranea-ját és nem utolsó sorban Voigtei Nicolaustól a Geometria subterranea-t; ezeket a könyveket a bányaiskolai tanulók a tanórákon kívül kötelesek magok között fölolvasni, ezekből hasznot és tudást meríteni, amely idővel hasznos szolgálatot tehet és tesz hivatali és szakmai működésük során (in ipso exercendo officio, et in operatione)". B. Rössler könyvének (5) 1-25. oldalán található földtani rész fejezetei a következők: 1. A Föld felszínéről; 2. A kőzetekről; 3. A hegyekről és a hegységekről, 4. A termőföldről (televényről); 5. Az erecskékről és az erekről; 6. Az erek elnevezéséről; 7. Arról, hogy milyen irányban haladnak az erek, 8. A társerecskékről és az erek főirányáról;