Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A bányaműveléstan oktatása Selmecbányán

Réz Géza 1864. ápr. 7-én született Selmecbányán. (Meghalt 1936. febr. 29-én Budapesten.) 1883-86 között tanult a selmeci akadémián, s tett 1888-ban államvizsgát a bányászati szakon. 1890-91-ben tanársegéd az akadémia ásványtan-geológiai tanszékén, majd a szélaknai kincstári bányászatnál tevékenykedett. 1902-től a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályán teljesített szolgálatot. A tanszék vezetéséről 1926-ban, nyugdíjba vonulásával mondott le. Réz Géza tanári működését az oktatási anyag alapos megreformálásával kezdte. Ennek érdekében meglátogatta az európai országok bányászati felsőfokú intézményeit és gondosan tanulmányozta mind az előadások, mind a gyakorlatok tartalmi és szerkezeti felépítését és nagyon szakszerűen kimutatta a hazai bányaművelési-ércelőkészítési oktatásunk hiányosságait, valamint annak a lehető leggyorsabban fejlesztendő területeit. Elemzéseinek végső következtetéseit minden kertelés nélkül a Bányászati és Kohászati Lapokban a szaktársadalom elé tárta és egyben az üzemek támogatását is kérte az oktatást segítő modellek, makettek, falitáblák, fényképek rendelkezésre bocsátásához. Felismerte és kihangsúlyozta a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás kölcsönös kapcsolatának fontosságát, illetve megtermékenyítő hatását. Bebizonyította, hogy a bányászati felsőoktatás csak úgy korszerűsödhet folyamatosan, ha az üzemi gyakorlathoz szorosan kapcsolódó tudományos kutatásokat is végez, amelyeknek eredményei visszaáramolva, a bányák technikai-technológiai fejlődésének mozgató erejévé válhatnak. A tananyag folyamatos korszerűsítése érdekében nagy hangsúlyt helyezett a jó tan- ill. szakkönyvek megírására. Ezt bizonyítja az 1910-ben és az első világháború alatt megjelent Bányaműveléstan első kötete, majd az azt követő nehéz időkben ki nem adott és így kéziratban megmaradt második kötet is. Ezeknek a műveknek a korszerű szakismeretek közlése mellett igen nagy érdeme az, hogy a bányászati szakkifejezéseket német, angol, francia és spanyol nyelveken is közölte a nemzetközi szakirodalom tanulmányozásának megkönnyítése érdekében. Az említett művek híven tükrözik a bányaműveléstani, érc- és szénelőkészítéstani tanszék által oktatott tananyagot, amelynek a tartalmi felépítése a Réz Géza által javasolt és végrehajtott korszerűsítések figyelembevételével 1917-ben a következő volt: bányaműveléstanból, valamint érc- és szénelőkészítéstanból az I. (téli) és a II. (nyári) félévben egyaránt 6 és 4 óra előadás, valamint egységesen 8 óra gyakorlat volt. Bányaműveléstanból az első félévben a telepismerettani és ásványvagyon-kutatási, a bányászati jövesztési módok és eszközök, az ásványtelepek feltárási, fejtés-előkészítési és fejtési módszerei, rendszerei, még az ásvány-előkészítésből az ércelőkészítés eszközei, módszerei, eljárásai kerültek előadásra. A második félévben a bányaműveléssel kapcsolatban a bányabiztosítási, aknamélyítési és bányaépítési, bányaszállítási, személyközlekedési, bányaszellőztetési, bányavilágítási és bányamentési, valamint a szénelőkészítéssel és brikettezéssel kapcsolatos szakismeretek képezték az előadások anyagát. A jelentős óraszámú gyakorlati foglalkozást egyrészt a legszükségesebb bányaművelési és ásvány-előkészítési szakismeretek elmélyítésére szolgáló üzemlátogatásokra, másrészt a laboratóriumi és számítási munkák elvégzésére fordították. Az említetteket még a bányaműveléstani, érc- és szénelőkészítéstani tanszék gondozásában kiegészítették az első félévben heti 2, a második félévben pedig 4 órában a bányatelepítési tervező gyakorlatok. Ezt a tantárgyat eredetileg Cséii Ottó professzor hívta életre - 1904-ben „Bányatelepek tervezése" címmel könyvben is kiadta - és 1907-ig a bányaméréstani tanszékhez tartozott. A bányák telepítésében a műszaki-gazdasági kérdések előtérbe kerülésével az említett időtől a bányatelepek tervezése a bányaműveléstani tanszék adjunktusának, illetve tanársegédének gondozásába került, a mindenkori tanszékvezető tanár felügyelete alatt. Ebből a témakörből