Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században
kétszáz oldalt meghaladó terjedelemben ismertetik - elsősorban - a Selmecbányái ércbányászatot, ércelőkészítést és kohászatot, a magas színvonalon álló gépi berendezésekkel együtt. Ez a mű a néhány év múlva alapított École des Mines tankönyvéül szolgált, s Európa-szerte, mint klasszikus művet tartották számon és használták hosszú időn át. 15 1770-ben Antoine Grimald Monnet-t, a későbbi bányászati főfelügyelőt küldik többed magával európai körútra, melynek során meglátogatja a Selmec környéki bányákat is. Minden valószínűség szerint az ő útijelentése a „Des mines de la Basse Hongrie" címen, a párizsi hadilevéltárban fönnmaradt töredék, amelyben megemlékezik a selmeci bányászati akadémia akkor már működő két - kohászati-kémiai-ásványtani és matematikai-gépészeti tanszékéről. Elismerően szól gépkabinetjéről is, melynek igazgatója J. K. Hell, a híres légszivattyú feltalálója. Részletesen leírja a sűrített levegővel működő szivattyút és a vízoszlopos gépet. 16 (Monnet 1770. szeptember 4-e, Delius kinevezésével betöltött harmadik tanszék alapítása előtt járt Selmecbányán.) Az 1782-ben kinevezett helyettes bányászati főfelügyelőt, az École des Mines későbbi professzorát, Jean Henri Hassenfratzot kinevezése után nyomban németországi, ausztriai és magyarországi tanulmányútra küldik munkatársával, Sfouíz-cal. Hozzájuk csatlakozik, saját költségén, a huszonhárom éves Antoine Marie Lefebvre d'Hellancourt, aki később két évtizeden át a francia bányászat és kohászat meghatározó karakterű, vezető egyénisége lett. Lefebvre d'Hellancourt Magyarországon elválik társaitól, s egy teljes évig tanulmányokat folytat a Selmecbányái akadémián, különösen Ruprecht Antalnál „a kémia híres professzoránál". Tanulmányútjáról bőséges feljegyzésekkel, leírásokkal, térképekkel, rajzokkal és ásványokkal tér haza, amelyeket a Balthazar Georges Sage vezetése alatt működő párizsi pénzverde gyűjteményében helyez el. 17 Tanulmányozta a Kárpátok hegyláncának szerkezetét, s megfigyeléseiről, a később meginduló Journal des Mines-ben számol be. 18 A selmeci Kálvária-hegyről ő ismeri fel először annak vulkanikus jellegét: erről felolvasást tart a királyi Tudományos Akadémia ülésén, majd tanulmányt közöl a Journal des Mines-ben. 19 Feljegyzéseket és kimutatásokat készített a bócai arany- és antimonbányákról, a selmeci ezüst- és ólom-előkészítő műhelyek munkájáról, a körmöci pénzverdéről, az úrvölgyi rézbányákról, valamint a rónici és szirki vastermelésről. Kirándulásai közben - amelyen hallgatótársai is részt vettek - Pojnikon rutil (TÍO2) kristályokat talál, melyeket ő még „schorl rouge"-nak, vörös turmalinnak tart. Hazatérése után ezeket átadta Haüynek, a híres mineralógusnak, akitől a nem kevésbé híres berlini Klaprothhoz kerülnek, aki - végül is - a pojniki turmalinban fedezte fel a titánt. Az első francia bányászati-kohászati szakkönyvek A tervszerű külföldi tanulmányutakkal párhuzamosan a központi állami adminisztráció sikeres erőfeszítéseket tesz a francia nyelvű bányászati-kohászati szakirodalom megteremtésére is. A 18. század közepének franciaországi bányászati-kohászati-ásványtani irodalmát A. Birembaut a következőképpen jellemzi: „Miközben a bányamérnököknek francia műszaki könyvek hiányában német tanulmányokat kell olvasniuk, a művelt nagyközönség, mely az ásványok és ércek iránt érdeklődik, svéd kémikusok és Rajnán túli műszaki szakemberek műveit olvassa, német kiadású fordításokban." 20 A francia fordítások sorát J. Heliot, a párizsi pénzverde igazgatója nyitja meg Schlüter, akkor alapvetőnek számító kohászati kézikönyvének kiadásával 1750-ben. (A mű bőségesen ismerteti a magyarországi és erdélyi kohászatot is.) Holbach báró ugyanebben az évtizedben lefordítja franciára Wallerius, Henkel és Lehmann ásványtani, Gellert kémiai és kohászati müveit. Megjelentetik franciául Swedenborg és Bergman vaskohászattal foglalkozó könyvét, majd Monnet fordításában Cronstedt ásványtanát. Ugyancsak Monnet fordítja franciára Born Ignác
